Úszni Kék

Az a Cetrend csak nem hagyott nyugodni. Hogyhogy annyira "könnyedén" ment a 10 km, ráadásul még egy kupát is hazahoztam? Főleg, hogy előtte pár nappal az 5 kilométeren mennyire szenvedtem ugyanazért a sebességért. Igen, a hosszabb kartempók tehetnek róla - így gyakorlatilag kimeríthetetlen vagyok, mert minden izmomnak marad pont elég ideje ellazulni, nem úgy, mint "tekerés" esetén.

Kapóra jött, hogy kaptam egy sportórát születésnapomra, ami a hosszakat, a tempószámot és nyilván a sebességet is méri. Kísérleteztem párszor, hogy a hosszabb vagy a rövidebb kartempók lesznek-e üdvözítők.

A táblázatban látszik, hogy a mai 5x400-ban az elsőt, a harmadikat és az ötödiket "kicsit csúsztatva", míg a többit tekerve úsztam. Igyekeztem kb. ugyanannyira elfáradni, és kíváncsi voltam a Garmin által mutatott eredményekre - vajon a hosszabb kartempó lassulást eredményezett-e.

Nos, nem, igazából csak annyi látszik, hogy kb. 27 "karkörrel" (54 tempóval) kevesebb kellett átlagosan a 400 méter abszolválásához, míg a sebességem nagyjából azonos maradt. Ez egy egész hossz a nyolcból! A ritkább levegővétel miatt néha légszomjat éreztem, de nagyobb levegőkkel meg tudtam ezt is oldani.

Ja, és hogy mi az a swolf? "Swimming golf" = tempószám plusz másodpercek. Minél kisebb, annál hatékonyabb az úszásunk. A fenti táblázatban a 75 pl. úgy jött ki, hogy átlag 24 (igazából a tempószám a kétszerese) teljes karciklushoz átlag 51 másodperces 50 méter tartozott.

Nyár eleji Cetrend... Gyönyörű idő... Szerencsére bekentem magam naptejjel a rajt előtt!

Nem éreztem magam annyira formában, hogy a tűző napon nagyon belekezdjek, így rögtön az elejétől fogva csúsztatva úsztam. Persze emiatt fogalmam se volt, milyen sebességgel haladok, mert már nagyon régen mértem hosszabb kartempóval úszott távokat. Az mindenesetre segített, hogy az ismerős úszókhoz képest a sebességem megfelelő volt.

Háromnegyed óránként megálltam energiazselét, banánt meg Ca-Mg-mal dúsított cukros vizet inni, hogy nehogy eléhezzek. A csúsztatás miatt szép nyújtott gerinccel úsztam, ezért nem fájdult meg a hátam és a lábtempóm se "romlott el", mint a pörgetett úszás esetén. Egy szó mint száz, végig élveztem az úszást! Az időm 3:05 lett, ami ahhoz képest, hogy nem nagyon erőlködtem, egész szép. A fiúk között harmadik helyezést értem el, ezért járt a kupa is. Megérte.

Beneveztem a szombati Cetrendre. Lehet, hogy túlélem, mert ma sikerült 5 kilométert úsznom, igaz, elég szerény 1:32 alatt. A nevezési időm 3:10, viszek banánt meg mindent, úgyhogy nagy baj nem lehet. Vagy mégis?

Hogy senki se mondja, nem edzem a nyílt vízre. Ezen a videón a 16 fokos Balatonban úszkálok egy kicsit.

Az elmúlt időszakban kicsit kevésbé tudományosan úszkáltam, amolyan ahogy esik, úgy puffan módon, és ennek meg is lett az eredménye: a CSS-em január óta 4 másodpercet romlott, azaz most 1:38 / 100 méter. Ezt a 6:20-as 400 és a 3:04-es 200 méter adja ki a következő képlet alapján: (6:20-3:04) / 2 = 3:16 / 2 = 1:38.

Tegnap meg is próbálkoztam a 15x100-as sorozattal a fenti célidővel és 10 másodperces pihenővel - valóban nem lettem volna képes gyorsabb úszásra.

Az is látszik, hogy a heti ötszöri, komoly és "tudományos" edzés számomra a 24 körüli 1500-akig elég. Ahogy csökken az intenzitás és a gyakoriság, rögtön lassulok, míg a 22-23 körüli 1500-akat én is heti hét edzéssel érhetném el (ha az lenne a célom).

Számomra inkább a különböző nyílt vízi úszásokon való részvétel a fontos, inkább a hosszabb távokra és a nehéz körülményekre (hullámzás, hideg - vagy épp meleg - víz) kell készülnöm. Persze ezt is odaadással, és tudományos alapokon kell csinálni, nem úgy, ahogy az elmúlt három hónapban.

Érdekes, hogy az én koromban már egy-egy jól sikerült verseny, edzés után napokig tart a regenerálódás. Szerdán leúsztam a "szokásos" vegyeses 4 kilométeremet (5x (400 gyors + 400 vegyes)), és pénteken, amikor megint a medencébe kerültem, még éreztem az izmaimban a fájdalmat. Ráadásul elég sokan is voltunk, így lassabb sebességbe kapcsoltam, és egykaros úszást rendeztem. A nehezebbik változatot úsztam, amikor a "lusta" kar a combnál marad - eleinte nagyon rosszul ment, szinte alig tudtam levegőt venni, de a végére belejöttem, egész természetes volt a mozgás. Íme egy videó a gyorsúszás gyakorlatok királyáról:

Még így is előzgettem az úszókat, a százak kb. 2:15 körül mehettek. Mindkét karommal 27 kartempóval abszolváltam az ötven métert.

ma is lementem a Dagályba, hátha tegnap rosszul számoltam a 3,6 km-t. Kifejezetten gyengén próbáltam úszni, ráadásul előrenézéssel tarkítva, de így is ment a 10 perces 600 méter 3 kilométeren (50 percen) keresztül. Egész röviden nyúltam előre, a kartempó elején hagytam, hogy a hátizmom természetes rugalmassága kezdje a húzást, az erőt csak a rúgással együtt vittem bele. Az ötvenek 48-49 tempóval abszolválódtak. A kartempókkal igyekeztem magam előre, és nem felfele hajtani. Ez a kép járt a fejemben (igen, nagyon fontos önmagunk vizualizálása úszás közben) - forrás: http://swimspeedsecrets.com/2012/07/04/the-swimming-equation-why-gliding-makes-swimmers-slower/.

Meghalni és fotót feltölteni sosem késő.

Képek:

• 2012. Lake Idro Swim
• 2013. Balaton-átúszás
• 2014. Backwaterman
• 2014. Silo-Crikvenica
• 2014. Bezdan

Már Zalaegerszegen mondogattam, hogy a 24 órás biztosan felér egy durvább gyorsító edzéssel, hisz összesen másfél órányi sprintet nyomtunk le fejenként múlt hétvégén. Meg is lett a hatása. Egyrészt csütörtökig az egész felsőtestem fájt, viszont pénteken már jobban ment az úszás, konkrétan bőven 14 perc alatti 800-akat úsztam csúsztatva, és az össztáv 3600 méter volt, a következő beosztásban: 800 m 14 percre, 1 perc pihi, 700 méter 12 percre, 1 perc pihi, 600 méter 10 percre, 1 perc pihi, majd vissza 700 és 800. A 8 perces 500-at nem mertem azért megpróbálni, de összességében elégedett voltam.

Ma pedig a viharos szélben úsztam egy órát a "szimulált nyílt vízben", azaz előrenézésekkel tarkítva, és nagy meglepetésemre pont 100 méterrel sikerült többet úsznom, mint tavaly ősszel: meglett a 3,6 km egy óra alatt, ez 1:40-es átlag. Igaz, hogy rendesen kikészült a vállam, 2500 körül pedig megint beállt a jobb csípőmben valami izom vagy ideg, de a szokásos gyógyír - nevezetesen 4-5 tempó mellúszás - rögtön "kipattintotta" a csúnyaságot és megint úszhattam tovább.

Tanulság? Erőre, sebességre is kell edzeni, és a csúsztatásnak is megvan a létjogosultsága - a hosszabb úszásokra is jó hatással vannak ezek a gyakorlatok. És még egy: ha fáj az ember válla, gyorsul...

BuLi hívott az IgyunkRája csapatba, hogy vegyek részt én is a múlt hétvégén Zalaegerszegen rendezett 24 órás váltóversenyen. A rövid, 50 méterenkénti váltások először megijesztettek, de aztán azt gondoltam, miért ne, hisz ezt is ki kell próbálni.

Összesen tizenhatan voltunk, így az össz úszásidő nem tűnt rettenetesnek, csak a 25 méteres medence és a várhatóan álmatlan éjszaka izgatott az odaúton. A pénteki havazás elállt, így jó ütemben haladtam Tapolca felé, ahol Ö.Istit, aki ugyancsak velünk úszott, vettem fel. Még egy óra kocsikázás a hírhedt 76-os úton és leértünk Zegre, ahol az uszodában már javában folyt a verseny - mi csak a medencébe szállásunk előtt fél órával kellett, hogy megérkezzünk.

A csapat törzsét versenyzők alkották, akik szédületes tempóban váltották egymást a huszonötösben. Azon aggódtam, tudom-e majd tartani velük a tempót legalább látszólag... Szerencsére hoztam két üveg rozét doppingnak, ami, ha nem is gyorsít majd, legalább az aggodalmat csökkenti minden bizonnyal.

Az első fél órában Istivel váltottunk ötvenenként. Nem bukóztam, mert... nos, mert leginkább még nem ittam egy pohár bort se, így a hátam miatt is aggódtam. Persze a pihenőben bepótoltam a lemaradást, így a második körben már szép (de legalábbis hozzám képes pontos) bukófordulókkal úsztam. A bor az elfáradástól való félelmemet is csökkentette, így többször is sikerült a velünk egy pályán úszó SwImpact csapatban versenyző profi lányokkal felvennem a tempót, legalább egy hossz erejéig. A fiúkkal persze nem tudtam versenyezni, nem tudom, ahhoz mit kellett volna innom.

Észrevettük, hogy az első és a második helyezett azzal (is) megelőz bennünket, hogy ők huszonötönként váltanak, míg mi ötvenenként. Így éjféltől taktikát váltottunk: 3-4 úszó volt mindig a vízben 25-ös váltásokkal. Persze ilyen rövid távon az ember nagyobb sebességre képes, a többszöri vízbeszállás ellenére is. Mindazonáltal, még alvásra is jutott idő - már amennyire a túlbuzgó és túl hangos DJ úr engedte.

Fél egytől fél ötig aludtam egy jót az óriási, beépített kompresszorral rendelkező tescós matracomon, így a hajnali sprintekre már kipihenten érkeztem, csak a nagy tál finom pörkölt, amit vacsira kaptam, lötyögött még a gyomromban. Azért a karjaim már elég fáradtak voltak, így próbáltam a lábtempón erősíteni, gondolom, ez nem segített sokat, mindenesetre így a lábaim is dolgoztak.

A reggel és a délelőtt egyre jobb hangulatban telt, és megállapíthattam, hogy a 24 órás verseny nem csak hogy nagy móka, de sokkal kevésbé fárasztó, mint a 3 fős csapatban úszott 12 órás - ezt mondjuk látatlanban is sejthettem volna.

A harmadik helyünk bebetonozódott a végére, így az utolsó fél óra (11:30-12:00) már a mókázás jegyében telt: a teljes csapat felállt a medence partjára, és úszott, ahogy bírt. A fejesektől rendszeresen lehullott a túl lazára állított edző úszószemüvegem, így a végére már fel se vettem. Pár hossz pillangót is bemutattam, míg végül lefújták a versenyt: harmadikok lettünk, 119750 méteres teljesítménnyel. Ez majd' 5 km/órás átlag, amit persze főleg a fiatal versenyző kollégáknak köszönhetünk. Volt egy fél órás kör, amikor hárman úsztunk, és 58 másodperces százakat is produkáltunk... Ilyen időt egymagam sose fogok úszni, azt hiszem.

Megkaptuk a megérdemelt kupát, majd indulás haza... Az úton párszor majdnem elaludtam, de egy rövid bevásárlás Várpalotán (a Tescóban) felébresztett. Összességében egy tökéletes hétvége volt, biztos, hogy jövök még ilyen versenyre.

...vagy az idő telik gyorsabban évről-évre. Ezt állapítottuk meg többedmagammal - mind szenior úszók - Gyulán. Persze, hogy nem sikerült elérni még a tavalyi időeredményeimet se. De ne szaladjunk ennyire előre.

Péntek este annak rendje s módja szerint megérkeztünk Gyulára, elfoglaltuk szálláshelyünket, és irány az étterem! Nem csak farkaséhes lehettem, de teveszomjas is, mert a jól kiszámolt két üveg sör helyett sajnos két üveg bor támadott meg vacsora közben, én pedig legyűrtem mindkettőt. Másnap reggel nem lettem volna a saját helyemben, főleg nem akkor, amikor dél körül már a 800 méterre melegítettem fejfájósan. Sebaj, gondoltam, így legalább nem hajtom ki magam annyira a vasárnapi 1500 előtt.

Már a rajtkő mellett állva is a halálomon voltam, mi lesz, ha elrajtolok? Legnagyobb meglepetésemre az úszás kicsit helyretett, és végül nem is lett annyira rossz az időm: 12:38, ami a tavalyinál 6 másodperccel rosszabb csak.

Szombat este már jól elrejtőztem az üvegborok elől, így arra számítottam, hogy vasárnap reggel olyan fitt leszek, mint egy aznap született bakkecske. Ehhez képest minden izmom fájt, így nem voltam annyira derűlátó az 1500 rajtjánál.

Félelmem beigazolódott, az 1500 métert végigszenvedtem, többször is felmerült bennem, hogy feladom, annyira nem működtek az izmaim. Feladás helyett lassítottam egy kicsit, így végül befejeztem: 24:44 lett, ez is 6 másodperccel rosszabb, mint tavaly, viszont százalékos eredményben kicsit jobb - mivel egy évvel öregebb lettem közben!

Mi a tanulság? Nem jó másnaposan úszni, még rosszabb 800 után másnap 1500-at úszni, de a legrosszabb egy másnapos 800 után úszni másfél kilométert. Nyilván a másnapos 800 után a megint másnapos 1500 lenne az újabb trükk, de nem igazán hiszek benne. Jövőre ugyanitt!

Gyula előtti utolsó úszásomon vagyok túl. Rövidebb edzést terveztem, pár gyorsabb menettel, és mi alkalmasabb erre a célra, mint egy 400+200 felmérő - a Swim Smooth szerinti CSS teszt.

Az elmúlt napok szigorú alkoholmegvonása - miszerint nem iszom többet napi 2 sörnél - meghozta a gyümölcsét, egész jó időket úsztam: 400 m 6:04, 200 m 2:55. A CSS ebből kalkulálva (6:04-2:55)/2 = 3:09/2 = 1:34,5, ami tökéletesen passzol ahhoz, hogy mostanában a 15x100 métert 1:34-es idővel úszom, 10 másodperces pihenőkkel.

Legközelebb szombaton csobbanok a 800-on. Nevezési időm 12:32. Vasárnap reggel pedig 1500 méter, 24:38-as nevezési idővel. Meglátjuk.

Jövő héten ilyenkor már túl leszek a 800-on, és nem vagyok túl bizakodó. Hébe-hóba próbálgatom a célsebességeket (1500-on 1:36, 800-on 1:33-1:34), és nem akaródzik menni. Most már azzal is megelégednék, ha a tavalyi időket (12:32 és 24:38) hoznám idén. Valahogy ez a karácsony körüli betegség nem tett túl jót a úszékonyságomnak. Talán egy hét májszabadság azért még segíthet, igyekszem nem, vagy csak nagyon keveset inni addig (és ott - ?).

Más: már kétszer próbálkoztam a kedd délutáni Dagályban történő úszással, és nem túl kecsegtető a helyzet ott akkortájt - a medence tele van vízilabdázókkal, óriási hullámokat keltenek, ráadásul a maradék pár pályán nyomorog mindenki.

A hideg szél ellenére ma is a Dagályt választottam. A tervem az volt, hogy a gyulai célsebességekkel leúszom az eggyel kisebb távokat, tehát az 1500 m-es sebességgel 800-at, a 800-as sebességgel pedig 400-at. Beállítottam hát a csippanást 1:36-ra, és némi (sajnos túl kevés, kb. 600 m) bemelegítés után nekimentem a nyolcszáznak.

Végig köhécseltem, és eléggé erőlködnöm kellett, hogy tartsam a sebességet, mígnem egyszer csak egy sporttárs ahelyett, hogy tovább úszott volna, megállt a falnál, ráadásul pont ott, ahol fordulni akartam. Itt rögtön elvesztettem 2-3 másodpercet, ami a következő csippanásnál már érződött is, és nem is volt kedvem folytatni (600 méterig jutottam). Azért még úsztam egy hosszt 1:36-tal, de közben kiötlöttem a folytatást!

1:34/0:10-zel úsztam még 8x100-at, ezek már jobban sikerültek, el is fáradtam a végére rendesen. Még mentem 25 percet hármas levegővel. Csúsztatás nélkül is 40 tempó körül sikerültek az ötvenek, nyilván, mert lassan haladtam. Legközelebb azért jobb lesz, főleg, ha végre teljesen meggyógyulok.

Visszatértem egy kicsit a csúsztatáshoz: kíváncsi voltam, most milyen sebességre vagyok képes "ritkás" kartempókkal. Nos, az 1:45/100 méter nem túl nagy erőkifejtéssel, az 1:40 pedig "izmozva" tartható volt 38-40-es ötvenenkénti tempószámmal. Persze az 1:35 46-48 tempóval könnyebben ment még mindig.

Ma végre megint vízbe kerültem. Vittem a fényképezőt is, ki szerettem volna próbálni, hogy a gatyába rejtős módszerrel milyen lesz az úszás. Szóval fotógép a gatyába hátulra, és nekiestem a százaknak. Eleinte semmit sem vettem észre, aztán azt, hogy az ide-oda csúszkáló gép egyre jobban zavart, többször megálltam megigazítani... később, kb. egy kilométernél már kifejezetten úgy éreztem, hogy "lóg" a lábam, mintha az a húsz deka súlyozás számítana (nos, valószínűleg számít, nem hiába úszik az ember 10 másodperccel jobbat száz méteren neoprénben)... Ez így nem lesz jó. Nézegetem az apróbb fajta kamerákat. Folyt. köv.

Minden kedves olvasómnak kellemes ünnepeket! Szóval most, hogy végre pár napig nem kellett dolgoznom, sőt, még úsznom se a betegségemnek hála, el tudtam gondolkodni azon, hova is tegyem az úszást az életemben, mire szolgál, mit jelent nekem. Kb. négy éve kezdtem újra bele, akkor a már-már gyógyíthatatlan hátfájásomból húzott ki, de pár hónap alatt belejöttem annyira, hogy elkezdhettem tervezni a Balaton-átúszást... Közben megismertem más versenyeket is, medencéseket, nyílt vízieket egyaránt. Az évek alatt egyre rövidebb idő alatt úsztam a távokat, egyre több versenyen indultam... De vajon vérbeli úszóvá váltam-e? Mit jelent nekem az úszás?

Nem hiszem, hogy másodperceket fogok kergetni egy adott távon, ha ezért egy finom gyulai pálinkát vagy egy boglári fehérbort (vagy egy olasz vöröst) kell kihagynom. Vagy esetleg a másnapi, hasonlóan érdekes versenyt... Szóval inkább a mennyiségre (és az élményre) megyek, mint a minőségre. Inkább úszom egyik nap egy 1:35-ös Balaton-átúszást és másnap mondjuk Horvátországban egy versenyt, mint hogy ússzak egy 1:32-t, és kihagyjam a másodikat.

Alapvetően nem az óra számlapján lévő számok adják az élményt (általában nem is emlékszem az időeredményeimre, még a PB-imre sem), hanem inkább a különböző helyszínek, a megismert úszók, barátok, a különböző élővizek színe, íze, átlátszósága, az időjárás, a táj... Ezek soha sem fognak cserben hagyni, míg a számok a stopper számlapján igen...

Szeretnék minél többet átadni ezekből az élményekből itt, az Úszni Kék blogon... Jelenleg azon töröm a fejem, hogy tudnék képeket csinálni verseny közben... Víz alattiakat a víz színéről, víz felettieket a tájról, a többi úszóról... Az se érdekel, hogy emiatt hány másodpercet vesztek. Ha cserébe pár hozzám hasonló kocaúszó kedvet kap egy-egy távoli versenyhez.

Lassan itt a gyulai verseny, én pedig azon gondolkodom, milyen időkkel lennék elégedett. A héten sikerült megismételnem az 1:34/0:10 időkkel úszott 15x100-at, úgyhogy egyre inkább hiszek abban, hogy az 1500 24 perc alatt sikerül majd. Előző nap a 800 méteren pedig egy 12:30-on belüli időt céloznék meg, szerintem mindkettő kivitelezhető jelenlegi edzettségi állapotommal, feltéve, hogy az 1500 előtti este nem iszom megint egy kicsit túl sok pálinkát.

Ma laza napot tartottam, így csak 35-ször száz métert úsztam. Nem a táv volt a laza, hanem a viszonylag hosszú pihenés, a beosztás 1:35/0:25 volt, és még azzal is megfűszereztem, hogy "odafele" ötös levegővel úsztam, visszafele pedig előrenézéses "nyílt vízi" úszással. A forduló után milyen jól esett mindig a kettes levegő!

Ma sikerült az 1:34/0:10-es 15x100 méter a Hajósban, ez PB-nek számít ebben a "műfajban". De jó lenne egyszer igazi versenyen (pl. Gyulán) 24 perc alá menni 1500-on... Nem teljesen lehetetlen, úgy érzem.

Más: levezetésként háton úsztam, és észrevettem, hogy a gyors előrenyúlás háton is működik, kisebb erőfeszítéssel és kevesebb kartempóval úszom, ha lendületesen "csapok" a vízbe hátúszás közben. Áramvonalasabb is leszek tőle, ráadásul az áthúzás jobban "átlapolódik" így, kevesebb siklás és gyengébb elfordulás jellemzi így az úszásomat. Az is lehet, hogy mindez csak pszichés "gyorsulás", de a jobb hátúszókat víz alatt megfigyelve, különösen oldalról tűnik fel, hogy milyen korán vizet fognak.

A januári gyulai versenyre készülődvén kicsit gyorsítani kezdtem, hétfőn - mivel fájt a vállam - a következő "edzést" tartottam: 30x100 méter, 50 méter ötös levegővel, utána 50 méter "normális, nyíltvízi úszással". 2 percre indultam, a százak 1:35-1:40 között mozogtak. Érdekes volt a forduló után érezni, hogy a megnövekedett oxigénmennyiség hatására mennyivel könnyebb lett a mozgás (bár, gondolom, csúnyább is).

Ma pedig 15 perc bemelegítés után a "klasszikus" 15x100-at úsztam, 1:35/0:10 felosztásban. Szinte végig 1:30-1:32 körül mentek a százak, legközelebb megpróbálkozom az 1:34/0:10-zel.

Dr. Rentka László sporttársam felhívására ma mértem 2000 métert a margitszigeti Hajós Alfréd uszoda ötvenes medencéjében. Az eredményem 33:17 lett, ez elmarad a legjobbamtól, de mindenesetre elégedett vagyok vele, főleg, mivel éreztem, hogy a számomra túl meleg vízben és egy enyhe megfázásból felépülve nem is úszhattam volna sokkal jobbat.

Aki tudja, támogassa László Élménykülönítményben tett vállalását (nevezetesen, hogy 2014-ben 1200 kilométert leúszik), még akkor is, ha ezt már rég túlteljesítette, és a célja már az 1500 km! (Gondolkoztam, vajon én mennyit tudnék bevállalni 2015-ben, de biztos, hogy három számjegyű lenne.)

A támogatást a Bátor Tábor működésére fordítják, beteg gyerekek táboroztatását, élményterápiáját segítheted felajánlásoddal.

Két másik cettársammal, Haztetey és Ö.Isti urakkal elhatároztuk, hogy háromfős csapatot alkotva elindulunk a székesfehérvári ("zeg") 12 órás éjszakai úszáson. Végül is csak egy órával több jut egy főre, mint a Cetrenden... Úgy terveztük, hogy két óránkénti váltással úszunk reggelig.

Nyolckor Haz úr, tízkor pedig Isti indult neki az úszásának a gyönyörű uszoda ötven méteres medencéjében, persze én közben nem tudtam semennyit se aludni, így éjfélkor, már a rám-rámtörő álmossággal küszködve vágtam neki az első két órámnak. Szerencsére nagyobb bajom, mint egy enyhe hátfájás, nem történt, így 6700 méterrel fejeztem be az első két órát. Utána próbáltam volna aludni, de nem nagyon ment, közben pedig a terv is változott: öt órakor kellett megint vízbe szállnom.

Már mindenem fájt ekkor, és le is voltak merevedve az izmaim, de neki kellett vágnom. Most egy óra várt rám... Érdekes, hogy a hátam viszont megnyugodott, így egy egész jó, 3300 méteres egy órát úsztam. A pihenés alatt, miközben Isti úszott, már szinte le se ültem, mert nem akartam se elálmosodni, se betonná merevedni.

Az utolsó, kőkemény óra héttől nyolcig tartott, ebbe már csak 3 km fért bele, de mindenesetre túléltem... Megtiszteltetés volt egy pályán úszni a La Manche csatorna átúszását sikeresen teljesítő Székely Mátéval.

Összesen 13 kilométert úsztam négy óra alatt. Nem mellékesen holtversenyben meg is nyertük a fiú csapatok versenyét!

Hazafelé párszor majdnem elaludtam vezetés közben, de Haz úr társasága szerencsére sikeresen ébren tartott. Ez volt az egy nap alatt leúszott leghosszabb távom.,,

Az ígéret szép szó, és meg is kell tartani, így hát két betegség között, kicsit gyengélkedve, fejfájósan, de lementem Háztetey úrral Nagyatádra. Az első igazán hideg októberi reggelen, még sötétben indultunk el az M7-esen, és jó tempót tartva bőven a 10 órás rajt előtt már a 25 méteres medence partján voltunk.

Sok-sok banánt, energiazselét, vizet és kólát készítettem be a partra. Nemsokára megszólalt a kolomp, indulás! A leggyorsabb pályára osztottak be, azt gondoltam, én leszek a leglassabb, akit kerülgetni kell, de szerencsére nem így volt.

Negyvenöt percenkénti étkezést terveztem, így minden egyes megállás között emberileg elviselhető mennyiségű úszkálás várt. Az első evés egész gyorsan eljött (16:32, 33:15 = 2 km a kilométerek időpontjai), és a megújult energiaraktárak a másfél órás etetésig simán elvittek (50:27, 1:07:15, 1:24:41 = 5 km). A negyedik kilométerben kezdtem lehagyni a tavalyi önmagamat, de erről mit sem sejtettem, hisz nem vittem magammal órát.

Ekkor kezdődtek a bajok, a csípőm megint elkezdett beállni, és a vádligörcs is fenyegetőzött hol a bal, hol a jobb lábamban. Az előttem úszó (és engem gyakran leköröző) Ősz Tibitől megpróbáltam a gyengébb lábtempót ellesni, hogy legalább reménykedhessem a célba érésben. A kettő óra tizenöt perces etetés síri hangulatban telt, még kólát is ittam, hátha az majd segít (szerintem a tavalyi Cetrenden ivott Mg-Ca koktél többet segített volna a teljes lemerevedés ellen, de majd jövőre). Az idők: 1:42:38, 2:00:00 (! = 7km).

A vége már tiszta szenvedés volt, főleg, ahogy a nálam gyorsabbak elkezdtek kiszállingózni a medencéből. Végtelen hosszú idő múlva az óriásira nőtt 25 méteres medencében leúsztam aznap az utolsó hosszt, megvan! Ráadásul a tavalyi időmnél jobb sikerült (2:18:39, 2:36:17, 2:53:48 = 10 km).

Egész délután és este olyan voltam, mint akit bedrogoztak, lefekvésig azon röhögtem magamban, ahogy hazafele Háztetey úr egy rozsdás traktorra alkudozott csapzott hajjal, éremmel a nyakában. A helyi erő hol a kócos frizurát, hol a nyakában lógó aranyat, hol pedig engem vizslatott, és látszott rajta, hogy legalább annyira meg van lepve, mint én.