Az ígéret szép szó, és meg is kell tartani, így hát két betegség között, kicsit gyengélkedve, fejfájósan, de lementem Háztetey úrral Nagyatádra. Az első igazán hideg októberi reggelen, még sötétben indultunk el az M7-esen, és jó tempót tartva bőven a 10 órás rajt előtt már a 25 méteres medence partján voltunk.
Sok-sok banánt, energiazselét, vizet és kólát készítettem be a partra. Nemsokára megszólalt a kolomp, indulás! A leggyorsabb pályára osztottak be, azt gondoltam, én leszek a leglassabb, akit kerülgetni kell, de szerencsére nem így volt.
Negyvenöt percenkénti étkezést terveztem, így minden egyes megállás között emberileg elviselhető mennyiségű úszkálás várt. Az első evés egész gyorsan eljött (16:32, 33:15 = 2 km a kilométerek időpontjai), és a megújult energiaraktárak a másfél órás etetésig simán elvittek (50:27, 1:07:15, 1:24:41 = 5 km). A negyedik kilométerben kezdtem lehagyni a tavalyi önmagamat, de erről mit sem sejtettem, hisz nem vittem magammal órát.
Ekkor kezdődtek a bajok, a csípőm megint elkezdett beállni, és a vádligörcs is fenyegetőzött hol a bal, hol a jobb lábamban. Az előttem úszó (és engem gyakran leköröző) Ősz Tibitől megpróbáltam a gyengébb lábtempót ellesni, hogy legalább reménykedhessem a célba érésben. A kettő óra tizenöt perces etetés síri hangulatban telt, még kólát is ittam, hátha az majd segít (szerintem a tavalyi Cetrenden ivott Mg-Ca koktél többet segített volna a teljes lemerevedés ellen, de majd jövőre). Az idők: 1:42:38, 2:00:00 (! = 7km).
A vége már tiszta szenvedés volt, főleg, ahogy a nálam gyorsabbak elkezdtek kiszállingózni a medencéből. Végtelen hosszú idő múlva az óriásira nőtt 25 méteres medencében leúsztam aznap az utolsó hosszt, megvan! Ráadásul a tavalyi időmnél jobb sikerült (2:18:39, 2:36:17, 2:53:48 = 10 km).
Egész délután és este olyan voltam, mint akit bedrogoztak, lefekvésig azon röhögtem magamban, ahogy hazafele Háztetey úr egy rozsdás traktorra alkudozott csapzott hajjal, éremmel a nyakában. A helyi erő hol a kócos frizurát, hol a nyakában lógó aranyat, hol pedig engem vizslatott, és látszott rajta, hogy legalább annyira meg van lepve, mint én.
