Már Zalaegerszegen mondogattam, hogy a 24 órás biztosan felér egy durvább gyorsító edzéssel, hisz összesen másfél órányi sprintet nyomtunk le fejenként múlt hétvégén. Meg is lett a hatása. Egyrészt csütörtökig az egész felsőtestem fájt, viszont pénteken már jobban ment az úszás, konkrétan bőven 14 perc alatti 800-akat úsztam csúsztatva, és az össztáv 3600 méter volt, a következő beosztásban: 800 m 14 percre, 1 perc pihi, 700 méter 12 percre, 1 perc pihi, 600 méter 10 percre, 1 perc pihi, majd vissza 700 és 800. A 8 perces 500-at nem mertem azért megpróbálni, de összességében elégedett voltam.
Ma pedig a viharos szélben úsztam egy órát a "szimulált nyílt vízben", azaz előrenézésekkel tarkítva, és nagy meglepetésemre pont 100 méterrel sikerült többet úsznom, mint tavaly ősszel: meglett a 3,6 km egy óra alatt, ez 1:40-es átlag. Igaz, hogy rendesen kikészült a vállam, 2500 körül pedig megint beállt a jobb csípőmben valami izom vagy ideg, de a szokásos gyógyír - nevezetesen 4-5 tempó mellúszás - rögtön "kipattintotta" a csúnyaságot és megint úszhattam tovább.
Tanulság? Erőre, sebességre is kell edzeni, és a csúsztatásnak is megvan a létjogosultsága - a hosszabb úszásokra is jó hatással vannak ezek a gyakorlatok. És még egy: ha fáj az ember válla, gyorsul...
