A "szokásos" negyed hetes indulással pont időben leértem Nagyatádra, még az autóúton flangáló marhák (ez szó szerint értendő) okozta dugó sem tudott eltántorítani a tíz kilométeres úszástól, amit most - a hidegre való tekintettel - sajnos a 25 méteres fedett medencében rendeztek.

Figyeltem, hogy ne igyak és ne egyek sokat az úszás előtt. Bekészítettem két banánt (amiből az úszás alatt csak egyet fogyasztottam el), és 7 deci "koktélt", melynek tartalma egy fél kalcium, egy fél magnézium pezsgőtabletta (Sandoz) és 12 kanál porcukorszerű szénhidrátkeverék (BioTech CarboX - főleg dextróz és maltodextrin) volt. Ja, meg egy kis konyhasó. A mix tökéletesre vizsgázott, mivel nem volt savanyú, nem büfögtem fel úszás közben.

Lévén, hogy az órám nem volt meg, óra és természetesen a távolság számlálása nélkül indultam neki. A pályán öten voltunk, de - mivel mind gyorsban úsztunk - ez nem okozott különösebb gondot.

Az elején a fordulóktól elkezdett fájni a hátam, ami a huszadik perc környékére lecsillapodott. Ekkor a vállam kezdett fájni, amit az enyhe kaszálás erősített. Mindezek mellett úgy éreztem, jól haladunk, a kb. velem egykorú sráccal teljesen azonos tempóban.

Egy óra tíz perc környékén már eléggé fájt a vállam, de nem nagyon zavart, hisz tudtam, 1:25-kor megállok enni. Meg is álltam, ettem egy fél banánt és ittam kb. másfél deci koktélt. A továbbindulás után jobb volt a vállam, és kezdtem ráérezni a magas könyökre - főleg a kar előre vitelekor -, így a vállfájdalmam csökkent.

1:30 és 2:00 között (a fali, mutatós órát figyeltem) nem volt különösebb katasztrófa, de nem is volt felemelő érzés úszni. Kétszer jobbra, kétszer balra vettem a levegőt és igyekeztem hátizomból húzni. A vállfájdalmam alább hagyott, a helyét az erősödő fáradtság - ami a nehézkesebb mozgásban nyilvánult meg - vette át.

A második, egyben utolsó megállást 2:15 környékére terveztem. Megettem a másik fél banánt és ittam még egy kis mixet. A srácot ekkorra már egyszer leköröztem, én álltam a legjobban a pályán. Tudtam, hogy most már a profik - köztük BuLi úr - becsengetései következnek.

Bosszantott, hogy folyton vizet nyeltem, ezért hármas levegőre álltam át. A vállfájdalmam teljesen elmúlt, és olyan szép, folyamatos "Swim Smooth-szerű" úszással haladtam, hogy csak na. 2:30 körül megkérdeztem, hol tartok, azt mondták, 8650 méternél. Meglesz a 3 óra! Innen már sétagalopp volt az egész.

A vége 2:55:23 lett (17:32 / 1 km, 1:45 / 100 m), ami nemcsak kb. 25 perccel jobb, mint a tavalyi időm, hanem egymás után két legjobb öt kilométer (1:27:40) is!

Az ilyen medencés versenyek legjobb része a verseny előtti és utáni traccsparti. Míg a Balaton-átúszáson szétszélednek az emberek, itt nem - lehetőség van minél több hozzám hasonló megszállott megismerésére.

Idén még kétszer lesz Cetrend... Ja, és meglett az órám is! Itthon!