Hihetetlen meleg volt a héten, így a Velencei-tó alkalmatlan célpont lett volna a hétvégi úszáshoz, mivel ilyenkor rettenetes a tömeg a velencei szabadstrandon, a "Korzón". Gondoltam, ellátogatok a kicsit közelebb fekvő dorogi Palatinus-tóhoz, mely állítólag arról kapta a nevét, hogy a kényes pestiek szerint is olyan tiszta volt a vize, mint a margitszigeti Palatinus strand medencéinek. Kíváncsi is voltam, hisz még életemben nem jártam ott, pedig nincs túl messze.
Az út egyébként, hála a sok lakott területnek útközben, kb. 50 perc volt forgalom nélkül. A tavat végül az északnyugati parton fekvő strandnál közelítettem meg. Hiába a kánikula, rögtön a bejárat előtt le tudtam parkolni. A jegy ára 400 forint volt, plusz kettőszázért pedig értékmegőrzést is vállalnak. Most már csak egy baj lehet - gondoltam -, hogy túl hideg a vize. Nos, a hőmérőm szerint 24 fokos volt az egyébként kristálytiszta víz, úgyhogy ez a félelmem is alaptalannak bizonyult.
Az úszás élménye leginkább az adriai edzésekre emlékeztetett. Legalább 3 méterre le lehetett látni, ez Magyarországon elég ritka, főleg így nyár végén. Eléggé össze-vissza úszkáltam, mert itt-ott tereptárgyakat véltem felfedezni a mélyben, és azokról próbáltam meg kideríteni, mik lehetnek. Általában bóják voltak olyan magasságba engedve, hogy a felszínről már látsszanak. Valószínűleg búvárok jelöltek ott meg valamit. A tavon egyébként egy kiépített búvárpálya is van, egy szakaszon mellettem úszott el valaki a mélyben, legalábbis a feltörő buborékok erre engedtek következtetni.
Végül kb. 1 óra 20 percet úszkáltam, néha melegem volt, de általában jól éreztem magam. Furcsa volt látni a sok lebegő homokszemet a vízben, ez volt az egyetlen, ami más volt, mint az Adrián, meg persze az édesvíz, aminek semmilyen kellemetlen szaga vagy íze nem volt. Mondjuk élővilágot nem nagyon láttam, talán tíz-húsz apró halat egész idő alatt. A tengeren ez azért más volt.
Összességében egy kellemes úszóhelyet fedeztem fel, ahova még szívesen visszatérek. Eljutottam 80 kilométerhez a vállalásomban.
