Tegnap rendezték Abádszalókon a Tisza-tó Úszóversenyt. A táv 2 km, ami még nem túl hosszú, így jobb tempóban, dinamikusabban le tudja úszni az ember.
A netes szervezkedésnek hála négyen indultunk útnak Budapestről. A kocsiban utasként Lilla, Attila és Igor foglaltak helyet, én pedig a volánnál szavatoltam biztonságukért.
Két óra alatt le is értünk, így a nevezés nyolc órai kezdetekor már jelentkeztünk. A rajt tíz órakor volt, így két óra pihenés és nem túl sietős készülődés várt ránk. Ekkor még borult volt az idő, a víz a hőmérőm szerint 24 fokosnak mutatkozott.
Közben megérkezett sok ismerős, köztük Rentka Laci is, aki elmondása szerint a Balaton-átúszáson tőlem "elszenvedett" vereségért igyekezett revansot venni, immár "hazai pályán", a Tisza-tavon.
Ettem egy pár rozsos szeletet, ittam egy kis vizet, átöltöztem és már sétálhattunk is le a partra. A rajt sokunkat felkészületlenül ért, így az elején nagy csapkodás-kapkodás volt a mezőnyben. Én is erősen kezdtem, mert mindenképp ki akartam keveredni a tömegből, ennek meg is lett a következménye: két perc múlva a szívem ugrálása jelezte, hogy vissza kell vennem. Arra gondoltam, hogy mindjárt itt a vég, de körülnéztem, és rájöttem, a másfél-két méteres látótávolságú, gyönyörű tiszta víz és a szép napsütés nem is lenne olyan rossz környezet egy meghaláshoz, így kicsit visszavettem ugyan, de tartottam a sebességet.
Nem tudtam, a többiek hol vannak, de 500 körül már nagyon sok úszót visszaelőztem, valószínűleg akkor jöttek rá, hogy még a háromnegyede hátra van. A vízben ejtőző Czene Attila jelezte a fordulót, ekkor voltam ezer méternél, és Rentka Laci ekkor előzött meg. A tempóváltását nem tudtam lekövetni, pár percen belül már 50 méterrel előttem úszott. Én a csúszdát becélozva, néha a hínárral hadakozva próbáltam erősíteni, aminek az eredménye az lett, hogy Lacit ugyan nem, de egy másik úszót sikerült lehajráznom. Amikor célba értem, először Lacinak gratuláltam, legalább olyan fáradtnak látszott, mint én. Leültem kicsit a vízben mellé, és megnéztem az időmet: 32:40 alatt úsztam a 2 kilométert - később a GPS adatok alapján láttam, hogy 16:14-nél fordultam, azaz egészen egyenletes tempót tartottam végig.
Lilla, Igor és Laci mindhárman elsők lettek a kategóriájukban, én második, Igor mögött. Még visszaúsztunk Igorral egy "körre" lazításképpen, így még egyszer megcsodálhattam a Tisza-tavat, ami első látásra lenyűgözött.
A nevezési díjba még egy jó gulyás is belefért, így jóllakottan és elégedetten tettük meg a hazafelé vezető két órás utat. Ezt a versenyt igazán megrendezhetnék egy évben többször is...