Az idei Balaton-átúszáson egy dolgot rontottam el nagyon: nem Révfülöpre, hanem Balatonboglárra érkeztem kocsival, bízva abban, hogy zökkenőmentes lesz az átjutás. Reggel 5-kor keltünk, 6 után indultunk, 8 előtt már a Balatonnál voltunk. Igaz, kicsit sokat tököltünk a rám várakozó család számára megfelelő pihenőhely keresésével, a napernyő felállításával, törölközők leterítésével. Ha tudom, hogy ennyien akarunk átúszni, rögtön beállok a komphoz a sorba.

Így ugyanis több mint egy óra sorban állás után, bőven fél tíz körül jutottam fel a kompra, ami negyed tizenegy körül ért a túlpartra. Ekkorra már afrikai forróság volt, de nem mertem sok folyadékot inni, mert féltem, hogy megemeli a vérnyomásomat. Az orvosi vizsgálatra megint több mint egy órát vártam, szinte mindenki úgy le volt izzadva, mintha épp most úszta volna át a Balatont. A vérnyomásom végül 110/70 lett, ami érdekes, mert az orvos mindig 130 körülit szokott mérni. Legközelebb majd a háziorvoshoz menet is szaunázom egyet...

Megittam a maradék Gatorade-emet és 11:45 körül el is rajtoltam. A víz természetesen meleg volt, ami egyáltalán nem esett jól a napon állás után, ráadásul még húznom is kellett valamennyire, hogy a tavalyi év végén megfogadott 1:45-re esélyem legyen.

Az első kilométer tudtam, hogy hosszú lesz, érdekes, hogy már az elején ki tudtam menni balra a sűrűjéből, irányzéknak pedig a két boglári domb közül jobbra a harmadik, nem létezőt tettem meg, mit sem törődve az össze-vissza álló vitorlásokkal meg bójákkal. Na, ez jó döntés volt. Az első kilométert 19:30 körül értem el, a másodikat 38:30 körül, tehát nagyon jól haladtam.

A harmadik kilométer (58 perc) után azonban katasztrófa történt: hirtelen úgy éreztem, hogy felrobban a fejem, egyszerűen túlhevültem. Nagyon vissza kellett vennem a tempómból, folyamatosan innom kellett a Balatonból (miközben a túl savas Gatorade-et büfögtem felfelé), de tartottam a hármas levegőt és a jobb áthúzással szinkron előrenézést 3-4 levegőnként. A lassulás ellenére a 4-et 1:16-nál értem el (ekkor még nem tudtam, hogy sokkal "előrébb" volt ez a bója), ezért nagy reményekkel vágtam neki az utolsó kilométernek. A déli part felé közeledve egyre nagyobbak lettek a hullámok, de már láttam az emelvényt és igyekeztem tartani a tempót. Combig érő vízben felálltam, az órámra néztem: 1:42. Meglesz az egy negyvenöt! Iszonyú fejfájással, de boldogan kocogtam az időmérőhöz, 1:44 valamennyit* mondott, majd meg kell néznem a honlapon, pontosan mennyi volt. Örültem, hogy túléltem, és hogy ráadásul a tervezett idő is "bejött".

A Balaton vize 27-28 fokos volt, a levegőé 35 körül és pontosan délben úsztam. Ez már sok volt a termosztátomnak: még ma - másnap - reggel is fáj a fejem. Valószínűleg egy kis napszúrás vagy hőguta áldozata lettem, de annyi baj legyen. Megvolt a BÁ.

* 1:44:51 lett az időm, amellyel kézi számolással abszolút 350. lettem a 10187-ből. Első 4%-on belül (tavaly: 10%).