Évek óta csábított a szeptemberi "nagy tengeri buli", az isztriai Porečki Delfin úszás, ahova sok magyar is rendszeresen ellátogat. Idén úgy döntöttem, megnézem, milyen - így a 2016-os tengeri versenyeim számát háromra növelem.
Poreč 570 kilométerre fekszik Budapesttől, így logikusnak látszott, hogy a "fuvart" megosszuk barátainkkal. Végül két debreceni úszó jött velünk, Stella és Dávid, így mondhatni telt ház volt a régi Saab utasterében.
Péntek reggel indultunk, és különösebb problémák nélkül Porečbe értünk délután. A város gyönyörű, a jellegzetes világosbarna fényes utcakő (amilyet Rovinjban is láttam) lenyűgözött. A boltocskák és éttermek közötti barangolás egész késő estig tartott, persze a helyi jellegzetes italokat is végigpróbáltam, így már megint igencsak vidám állapotban értünk párommal az apartmanocskába.
Reggel a felkelés nem ment túl könnyen, de szerencsére hosszú sorbanállásról érkeztek hírek, így nem is nagyon siettem. Azért tíz körül már kikászálódtam a szobából, és lesétáltam a partra. A nevezés könnyen ment, a doktornő jóságosan nem vette észre, hogy nem tudta elég keményre pumpálni a karszalagot, hogy elszorítsa a pulzusom, így már indulhattam is a "körre".
Furcsa volt, hogy ekkorra már mindenki "lelépett", így egész szellős mezőnyben kezdtem az úszást. Fogalmam se volt, merre kell menni, ráadásul a pálya térképét se néztem meg, így a távolban kalimpáló emberek után úsztam a kellemesen (majdnem túlságosan) meleg vízben. Idővel rájöttem azért, hogy egy kötél van kifeszítve, ami jelzi az útvonalat, így a későbbiekben azt igyekeztem követni egész a városkáig majd a part mellett, a kis sziget irányában, ahol az 1500 méteres úszás vége volt. (Erre persze csak utólag jöttem rá.)
A másfél kilométeres hajónál egy csónakból kértem édesvizet (a másnaposság nagy úr), és elindultam a kötél mellett a 3 kilométeres hajó felé, immár a mélykék "végtelen" víztömeg felett. A kötél meglepő módon "eltűnt", így tényleg a bója volt az egyetlen iránytűm, amit követhettem. Egyszer csak megint előbukkant a mélységből a kötél, és további úszókat kezdtem előzgetni. Itt már sűrűbben voltak, nyilván korábban még nagyobb tömeg indult, és őket értem utol.
Pár elég nagy medúzát láttam alattam, a víz teteje pedig fűvel volt tele. A szél is fel-feltámadt, közepes hullámzást keltve, de ez nem különösebben zavart, szépen úsztam a hajó felé, majd egy éles forduló után elindultam a rajt irányában. A kötél megint eltűnt, de kis idő múlva visszatért. Ezen a szakaszon úgy látszott, mintha gyorsabban haladnék, valamilyen áramlat volt valószínűleg a segítségemre. Ahogy közeledett a cél, egyre gyorsítottam, végül a kimászás után leállítottam az órámat: az időm 1:26:36 lett (egyébként a hivatalos eredményem is ennyi), egy kicsit túlzásnak éreztem ezt 5000 méteren, nem hittem magam ennyire gyorsnak. Talán a pálya volt rövidebb idén, mert több ismerős úszó is jobbat úszott, mint arra számított volna.
Többen kétszer úszták le a távot, kihasználva az egyszerű nevezési procedúrát (és az olcsó - kb. 2000 forintos - nevezési díjat), de én inkább nem vágtam még egyszer neki a távnak. Örültem, hogy a karjaim nem fájtak annyira, mint szoktak, és hogy végig kellemes volt az úszás. Nem akartam elrontani a dolgot egy "rosszabb" körrel.
A napot ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk, annyi különbség volt, hogy egy elég rossz éttermet fogtunk ki, és nem is ittam annyit, mert az úszással ellentétben a vezetés nem megy olyan jól másnaposan. Jövőre természetesen itt a helyem megint, és erősen gondolkodom a 2-szeres táv teljesítésén.
Az Élménykülönítményben tett "fogadalmam" teljesítése 76 százaléknál tart, a támogatások pedig 66-nál. Legyetek olyan kedvesek, dobjatok össze a beteg gyerekek számára 10 ezer forintot, hogy ez utóbbi mérőszám is másszon 76-ra! Köszönöm!
