BuLi hívott az IgyunkRája csapatba, hogy vegyek részt én is a múlt hétvégén Zalaegerszegen rendezett 24 órás váltóversenyen. A rövid, 50 méterenkénti váltások először megijesztettek, de aztán azt gondoltam, miért ne, hisz ezt is ki kell próbálni.
Összesen tizenhatan voltunk, így az össz úszásidő nem tűnt rettenetesnek, csak a 25 méteres medence és a várhatóan álmatlan éjszaka izgatott az odaúton. A pénteki havazás elállt, így jó ütemben haladtam Tapolca felé, ahol Ö.Istit, aki ugyancsak velünk úszott, vettem fel. Még egy óra kocsikázás a hírhedt 76-os úton és leértünk Zegre, ahol az uszodában már javában folyt a verseny - mi csak a medencébe szállásunk előtt fél órával kellett, hogy megérkezzünk.
A csapat törzsét versenyzők alkották, akik szédületes tempóban váltották egymást a huszonötösben. Azon aggódtam, tudom-e majd tartani velük a tempót legalább látszólag... Szerencsére hoztam két üveg rozét doppingnak, ami, ha nem is gyorsít majd, legalább az aggodalmat csökkenti minden bizonnyal.
Az első fél órában Istivel váltottunk ötvenenként. Nem bukóztam, mert... nos, mert leginkább még nem ittam egy pohár bort se, így a hátam miatt is aggódtam. Persze a pihenőben bepótoltam a lemaradást, így a második körben már szép (de legalábbis hozzám képes pontos) bukófordulókkal úsztam. A bor az elfáradástól való félelmemet is csökkentette, így többször is sikerült a velünk egy pályán úszó SwImpact csapatban versenyző profi lányokkal felvennem a tempót, legalább egy hossz erejéig. A fiúkkal persze nem tudtam versenyezni, nem tudom, ahhoz mit kellett volna innom.
Észrevettük, hogy az első és a második helyezett azzal (is) megelőz bennünket, hogy ők huszonötönként váltanak, míg mi ötvenenként. Így éjféltől taktikát váltottunk: 3-4 úszó volt mindig a vízben 25-ös váltásokkal. Persze ilyen rövid távon az ember nagyobb sebességre képes, a többszöri vízbeszállás ellenére is. Mindazonáltal, még alvásra is jutott idő - már amennyire a túlbuzgó és túl hangos DJ úr engedte.
Fél egytől fél ötig aludtam egy jót az óriási, beépített kompresszorral rendelkező tescós matracomon, így a hajnali sprintekre már kipihenten érkeztem, csak a nagy tál finom pörkölt, amit vacsira kaptam, lötyögött még a gyomromban. Azért a karjaim már elég fáradtak voltak, így próbáltam a lábtempón erősíteni, gondolom, ez nem segített sokat, mindenesetre így a lábaim is dolgoztak.
A reggel és a délelőtt egyre jobb hangulatban telt, és megállapíthattam, hogy a 24 órás verseny nem csak hogy nagy móka, de sokkal kevésbé fárasztó, mint a 3 fős csapatban úszott 12 órás - ezt mondjuk látatlanban is sejthettem volna.
A harmadik helyünk bebetonozódott a végére, így az utolsó fél óra (11:30-12:00) már a mókázás jegyében telt: a teljes csapat felállt a medence partjára, és úszott, ahogy bírt. A fejesektől rendszeresen lehullott a túl lazára állított edző úszószemüvegem, így a végére már fel se vettem. Pár hossz pillangót is bemutattam, míg végül lefújták a versenyt: harmadikok lettünk, 119750 méteres teljesítménnyel. Ez majd' 5 km/órás átlag, amit persze főleg a fiatal versenyző kollégáknak köszönhetünk. Volt egy fél órás kör, amikor hárman úsztunk, és 58 másodperces százakat is produkáltunk... Ilyen időt egymagam sose fogok úszni, azt hiszem.
Megkaptuk a megérdemelt kupát, majd indulás haza... Az úton párszor majdnem elaludtam, de egy rövid bevásárlás Várpalotán (a Tescóban) felébresztett. Összességében egy tökéletes hétvége volt, biztos, hogy jövök még ilyen versenyre.
