Úszni Kék

Hat óra után indultam Velencére, így legalább parkolót találtam a velencei szabadstrandon. Neoprén híján rögtön csobbantam is a 21 fokos vízbe. Kb. negyed óráig elég hűvösnek éreztem, aztán "bemelegedtem". 42:40 alatt 2500 métert úsztam, az pont 1:42-es tempó. Ennyivel lassabb vagyok neoprén nélkül.

6 százaléknál tartok az élménykülönítményes vállalásomban. 40 kilométer még mindig csak arra vár, hogy örökbe fogadd!

Végre elszántam magam, hogy lemenjek a Velencei-tóra úszkálni egy kicsit. A víz kb. 17 fokos lehetett, ezért neoprént is csomagoltam. Az M7-esen egészen gyorsan lenn voltam a Velence Korzón, és nagy nehezen még parkolóhelyet is találtam.

A gyönyörű időben mindenki a vízparton időzött, de szerencsére a vízben nem volt (szinte) senki, csak a vérszomjas hattyúk, de azokat úgy gondoltam, el fogom tudni kerülni.

Kb. 20 perc szenvedés után már rajtam is volt a neoprén, a nyakam bekentem a dörzsölődésgátló stifttel: irány a víz.

Egyáltalán nem volt hideg, kifejezetten jól esett az úszkálás. Kb. tíz perc után a ruha is "rám mászott" annyira, hogy még kényelmesnek is éreztem. Végül a Korzó előtt oda-vissza úsztam pár kört. Az órám szerint 3,5 km lett, a tempó átlag 1:39/100 méter, amivel elégedett voltam, főleg, hogy ez volt az első nyílt vízi úszásom idén.

A végén két triatlonos srác is bemerészkedett a vízbe, ők amiatt siránkoztak, hogy elmaradt a velencei verseny. De legalább bejöttek a vízbe ők is. Jól tették.

Ha szeretnél még ilyen beszámolókat látni itt a blogon, gyere és támogasd a Bátor Tábort!

Ma tagja lettem az Élménykülönítmény "Bátraké a medence" úszócsapatának. A súlyosan beteg gyermekek élményterápiás táboroztatását végző Bátor Tábor számára szeretnék 100000 forintot összegyűjteni. A vállalásom az, hogy idén leúszom 100 kilométert nyílt vízen, tehát minden ezresért egyet. Ha azt nézzük, hogy a nyílt vízi szezon Magyarországon elég rövid, akkor ez a vállalás nem is olyan könnyen teljesíthető. Lehet, hogy még októberben is a Velencei-tóban rovom a köröket. Illetve talán már a hétvégén el kellene kezdeni...

Na de mit ígérek: az úszásokról GPS-es térképeket és fényképes élménybeszámolókat készítek, amivel talán tippeket adok a nyílt vízi úszás szerelmeseinek, hogy hol lehet kis hazánkban hódolni furcsa hobbinknak a nélkül, hogy rendörők vagy vad horgászok martalékává válnánk.

Ilyesmi bejegyzésekre gondolok:

• Első!
• Sport Beach
• BÁ 2012.
• Lake Idro Swim 2012
• Öbölátúszás 2012
• Balatonfüredi Úszófesztivál
• 1:39 a tengeren
• Balatonfüredi Úszófesztivál
• Backwaterman 2014.
• Balaton-átúszás 2014.
• 104. Šilo-Crikvenica Úszómaraton 2014.
• 3. Bezdáni Úszómaraton
• 2015. május 5., Szigliget
• Balaton-átúszás 2015.
• Öbölátúszás 2015.
• Az első bójás túra
• 105. Šilo-Crikvenica Úszómaraton

Hétfőn pihenésképpen likvidáltam két nagyon régi PB-t, a 200 hát most 3:41,2 alatt sikerült (61,19 %), a kétszáz pille pedig 3:43,5 volt (61,64) - szégyen és gyalázat, lassabb, mint a hát! Az eredményeket az előző poszt táblázatában frissítettem.

A pénteki "bravúros" 800 után szombat délelőtt folytatódott az embert próbáló futamok sorozata: a 400 gyorson elég szenvedősen, de sikerült a 6 percen belüli eredmény: 5:54,52-t úsztam, ami elmarad az abszolút legjobbamtól, viszont 50-esben ez a hivatalos "rekordom". Mindenem fájt, főleg a bicepszem, ez azért érdekes, mert ez egy új izomcsoport, amiről kiderült, hogy mégis csak kell az úszáshoz. Majd megerősödik...

Utána 100 pillén indultam. Azt terveztem, hogy 2+1-es levegővel úszom végig, a jól begyakorolt, kisebb kiemelkedéssel úszott technikával. Végül túl jól sikerült az "alacsonyan repülés", mert 75 méternél levegő helyett vizet lélegeztem be (hiába szoktam mondani, hogy víz alatt ne vegyél levegőt), így az utolsó huszonötön leginkább azért küzdöttem, hogy maradjak életben, ami végül sikerült is, viszont az időm nem lett olyan szép: 1:30,91.

Vasárnapra kipihentem a 800 fáradalmait, így újult erővel vágtam neki a futamoknak. A 400 vegyesről annyit már tudtam, hogy a pillét lazán kell úszni, a tegnapi vízszippantás pedig arra tanított meg, hogy emelkedjek ki minden levegőnél. Természetesen egyes levegővel úsztam a pillangót. A hátat megtoltam, hogy valami normális időm legyen, aztán meg ami belefért. 6:59,94, 70,06 %, PB!

A kétszáz mellen csak egy célom volt, PB-t úszni. Ez jó erőbeosztással sikerült is, most már az új rekordom 3:29,50, ami 72,31 %-os (viszonylag szép) eredmény.

A kétszáz gyorsra pedig csak annyi maradt, hogy ússzam le - persze ez a hozzáállás hibásnak bizonyult, mert egy icipici erőbedobás (kb. fél másodperc) még egy bronzot eredményezett volna. Mindegy most már, az időmmel elégedett vagyok (2:50,97), és eléggé el is fáradtam.

A legjobb hír a végére maradt: csapatunk, a Debreceni Szenior Úszó Klub nyerte a pontversenyt, és az ezzel járó kupát! Rentka Laci, az elnökünk debrecenieket, és magamfajta tiszteletbeli debrecenieket tömörítő csapatát nehéz lesz legyőzni!

Hol még a vége? Pedig már az első versenyszámban elért harmadik helyezésemre is büszke vagyok, leginkább azért, mert hála a szigorúan betartott edzéstervnek sikerült egy számomra elképesztően jó PB-t úsznom: 12:16,94-et, ami azt jelenti, hogy a százalékszámító oldal szerinti 72,81 %-kal a 800 méter a legerősebb számom jelenleg.

Szóval áprilisban Kecskeméten lesz a magyar szenior úszók egyik legjelentősebb versenye, a Duna Kupa. BuLi úr edzéstervét hajtom végre nagyon szorgalmasan: szinte minden nap úszom, és a pillangó aránya minden eddiginél magasabb - pár napja a 3 km-ből 900 méter pille volt! Igazából azt élvezem a dologban, hogy olyan durva edzéseket csinálok, amilyeneket magam számára biztos nem találnék ki. Sok-sok vegyes (200 és 400), valamint rövidülő gyors távok (800 után 2x400, utána 4x200, :60, :45, :30 pihivel) az edzések leggyakoribb elemei. A rövidülő gyorsakban az a legjobb élmény, hogy mindet ugyanolyan sebességgel (jelenleg 1:35/100m) vagyok képes úszni, hisz ahogy fáradok, egyre több a pihenő.

Az utóbbi két hétben komolyabban kezdtem venni az edzést, ráadásul szinte teljesen bormentessé is váltam, így már nem is akkora kunszt, hogy Békéscsabán 7 számban is javítottam a százalékos eredményemen. A hét elején mondjuk a pillangó-hát gyorsító edzéstől (2x(8x50)) meghúzódott valami a hátamban, de szombatra már az is majdnem teljesen meggyógyult.

Szombat délelőtt vonultunk családostul Csabára, csak sajnos az M5-ösön egy órán keresztül dugóban ültünk, így lemaradtam a bemelegítésről, sőt, majdnem a 200 mell futamáról is. Azért csak el tudtam rajtolni, és viszonylag jól is osztottam be az erőmet, így a 3:30,3-hoz tartozó 72,03 százalékos eredményeimmel ez is a legjobb számaim közé lépett (a középhosszú gyorsakkal egyetemben).

Az ötven pillangó mostanában az egyik kedvenc számom, szinte versenyről-versenyre javulok (hála a BuLi által felírt edzéstervnek, ami egy csomó pillét tartalmaz), most is javítottam, könnyed mozgással 37,1 másodperces eredményt értem el, és 70 százalék fölé értem.

Az ötven mellen végig pattogtam, mint egy megkergült levelibéka, ennek meg is lett az eredménye, egy 44 másodperces PB. (Az eddig PB pár tizeddel kevesebb volt, de azt 25-ösben úsztam.) 70,09 százalék.

Száz gyorson 1:18-at úsztam, ez egy picit rosszabb, mint a legjobbam, de 200 vegyesen (már elég fáradtan: vegyük észre, ez még mindig az első nap) sikerült megint PB-t úsznom 3:13,7-tel (70,67 %).

Este nem tudtam ellenállni a pesti árakhoz képest igen olcsó behűtött rozénak (ja, meg két sörnek), így másnap reggel - talán az "edzettség" hiánya? - fejfájósan ébredtem, és az összes másnapi versenyszámon így indultam. Az időimen szerencsére ez kevéssé látszott.

A 400 gyorson azt se hittem el, hogy tényleg a rajtkőre kell álnom, de derekasan végigúsztam, 6:02,5 lett, ami jobb mint az utolsó 50-es versenyemen úszott időm.

Az ötven gyorsat végigpörgettem lábból, majdnem leszakadtak a combjaim, így meglepetésre PB-t úsztam: 33,6 másodperc lett az eredményem.

A 100 pillangó félelmetes szám, gondolkoztam is sokat, milyen levegővel ússzak, eredetileg az ötvenesre szánt "1 levegő, 1 nem" úszással akartam végigúszni, de éreztem, hogy nem menne, így "2 levegő, 1 nem" ritmusban mentem. A végére úgy éreztem, hogy talán gyorsabban is tudtam volna úszni, de mindenesetre így is PB lett, igaz, a százalék nem éri el a mágikus 70-et (1:27,3).

100 mellen 1:37,5-öt úsztam, itt is tudtam hajrázni még a végén. Ez is PB.

A végén a vegyesváltóban a pillangó volt a részem, 36,8 körüli időt úsztam, a váltó pedig második helyezett lett, úgy éreztem, megtettem minden tőlem telhetőt.

Összességében egy szép hétvége áll mögöttem, sőt, a csabaiak vendéglátásának köszönhetően az egész család jól érezte magát. Jövőre ugyanitt!

A múlt hétvégi, számomra igen jó eredményekkel záródó százhalombattai verseny után hétfőn megint felmerült a kérdés: mihez kezdjek most, erőltessem a rövidebb, gyorsabb úszásokat, vagy lassuljak-e vissza egy kicsit a nyári, nyíltvízi úszások távjaihoz. Nos, hétfőn ezt nem is döntöttem el: az edzés 80 perc gyors láb volt deszkával, közben azzal kísérleteztem, hány levegővel tudom átúszni így az ötvenest - általában kilenccel sikerült, ez azért is örvendetes, mert azt mutatja, hogy tudok olyan lábtempót produkálni, ami nem fogyaszt túl sok oxigént, és mégis haladok vele.

Szerdára eldöntöttem: irány a lassulás! A szokásos 16x200 méternek vágtam neki (3:15/0:25), az elején valóban lassúnak tűnt, vissza is kellett fogni magam. Fura volt, hogy most egy ismétlés annyi, mint vasárnap az egész versenytáv. A nyolcadik körül már változott a helyzet, lassúnak lassú volt még mindig, viszont cserébe már fájtak a karjaim, és éreztem, nem is tudnék gyorsabban úszni. Igen nehezen, de sikerült mind a tizenhatot időre leúsznom; az edzés végén duplakaros háttal (mell lábtempóval) vezettem le.

Pénteken tenyérellenállással úsztam hátat meg gyorsat, érdekes, hogy az időim nem lettek jobbak, viszont jobban elfáradtam. Arra kezdtem gyanakodni, hogy talán a tenyérellenállás nem megfelelő (túlságosan ívelt), ezért tegnap a Decathlonban vettem egy másikat, és rögvest ki is próbáltam.

Igazam lett: az új, laposabb teával (a képen a jobb oldali, márkátlanabb az) szépen ki tudtam siklatni a kartempó elejét, és egész gyors, 1:25 körüli százakat is tudtam menni (igaz, egyperces pihenőkkel).

Az elmúlt versenyeken a távokat mindig a hosszabbakból származtattam: a 400 egy rövid 800 volt, a 200 egy rövid 400... A hétvégi battai versenyen végre szakítottam ezzel a szokásommal. Az eredmény 5 új PB lett, ami sokkal jobb, mint amire előzőleg számítottam. Főleg, hogy most a megszokott verseny előtti absztinenciát is hanyagoltam, és a szombati verseny (400 méter gyors) előtti este, és a vasárnapi versenyek előtt is megittam egy-egy üveg jóféle vörösbort, minden mindegy alapon.

Szombaton csak a 400 méter gyorson indultam. Egész a rajtig azon vaciláltam, hogy bukózzam-e vagy sem. Végül a parasztfordulók mellett döntöttem: arra gondoltam, hogy a plusz egy levegő hosszonként meghozza majd a gyümölcsét. Nos, így is lett: a 400-on végig szépen "tekerve", azaz csúsztatás nélkül úsztam egy 5:46,72-es PB-t, ami 7 másodperccel lett jobb eddigi rekordomnál.

A vasárnap azonban keményebbnek ígérkezett. Csakúgy, mint előző nap, hosszan melegítettem, sok 25 vagy 50 méteres sprinttel. A 200 méteres gyorson is pörgettem végig, ahogy csak bírtam: az eredmény 2:44,58 lett, ez 5 másodperces javulás az előző (egyébként százhalombattai) PB-mhez képest.

Elfogyasztottam az első tucos milkámat (a hétvége tápláléka), és vártam a 100 mellet. Készülgettem rá, de nem tudtam, mire számítsak, így hát úsztam megint, ahogy csak bírtam. Ez is PB (1:34, 7 másodperces javulás).

A hétvége mumusa a 100 pille volt, terveim szerint minél gyorsabban kellett úsznom, az viszont felettébb fárasztónak ígérkezett. Így is lett: kb. 80 méternél bekaptam egy adag vizet levegő helyett, így fuldokolva értem partot, de az időm így is PB lett (1:27). Mindenesetre kibírtam 100 métert az "új" tempósabb úszásommal. Csak semmi siklás...

A száz vegyes nem ment olyan jól, ott nem is villogtam nagyon, sőt, a két évvel ezelőtti időmnél 1 másodperccel rosszabbat úsztam. Sebaj, jönnek a váltók (már a harmadik tucos milka után).

Az első a 4x50 mix gyorsváltó volt, itt némi izgalmak után sikerült egy kb. 35 másodperces ötvenet úsznom, majd percekre rá egy 37 másodperces 50 pillét a vegyesváltóban, ami megint csak PB.

Összefoglalva: a hétvége megmutatta, hogy a lényeg az, hogy be kell ugrani a vízbe és hajtani, akkor biztosan meglesz az eredmény!

Jó kis verseny volt ez a mai! Elég sok számban indultam, és már másodjára veszem észre, hogy a verseny második felében jobb eredményeket érek el, mint az elsőben... Talán komolyabb bemelegítésre lesz ezentúl szükségem?

Az első versenyszámom az 50 mell volt. Bár nem voltam túlságosan bemelegedve, szépen toltam neki, és a szentesi időmhöz hasonlót (kicsit rosszabbat) úsztam: 0:45,0.

A második számot (400 gyors) azzal tettem emlékezetessé, hogy a rajtkőre történő fellépés után közvetlenül meg is csúsztam rajta, és eszeveszett kalimpálás közepette belehullottam a vízbe (szerencsére). Leginkább attól féltem, hogy kizárnak kiugrás miatt, de nem így történt, így másodjára már normál fejessel érkeztem a vízbe. Az első százon kicsit visszavettem, de így is "felkeményedett" a mellső úszószerkezetem, ráadásul az utolsó fordulót nagyon elrontottam - nem úsztam a falra, így az eredményem relatíve rossz, 6:08,7 lett. Ha jól fordulok, akkor se lett volna 6:07-en belül. Ez egy szép 800-as tempó volt, de négyszázon többet kell tenni a lábra. Majd legközelebb.

A 100 gyorsra rendesen felpörögtem (még a pulzusom is felment magától), így a rajt után kb. 10-esével vettem a levegőt az első ötvenen, a másodikon pedig tekertem kézzel-lábbal, ahogy tudtam, közben igyekezve hosszúakat húzni, és meg is lett az eredménye: 1:17,6, ami PB!

Az ötven pille még a szentesinél is jobban ment, megint nem erőlködtem, és még a benyúlást se rontottam el. Az eredmény 0:38,5, szintén PB.

Az ötven háton már azt is eredménynek könyvelem el, hogy a szentesinél jobban úsztam, bár a 0:47,0 messze van minden normális időeredménytől.

A 4x50 gyorsváltó kapcsán végül mégis úsztam 50 gyorsot, szerencsére nem tudom, milyen idővel. A 4x50 mix vegyesváltóban pedig megint mehettem 50 pillangót. És megint jól esett!

(Apropó jól esés: egy kolléga megdicsért, hogy nem haltam meg a rajtkőröl való leesés közepette. Lám, a jiu-jitsunak is volt értelme.)

A múltkor nagyjából leírtam a gyorsúszást célzó "alap" edzéseimet. Adós vagyok még a többivel.

• Lábazás: 800 méter gyors bemelegítés hármas levegővel, utána 8x100 méter gyors láb deszkával, 3:30-as indulásra (a 100-ak 2:35-2:45 között sikerülnek általában), a végén pedig 800 méter "szimulált nyílt vízi", azaz előrenézésekkel tarkított levezetés. Ezt az edzést mostanában nem szoktam úszni, mert egyrészt "túl rövid", másrészt a 8x100 láb alatt teljesen lemerevedik a felsőtestem, és utána elég rosszul esik újrakezdeni a "normál" gyorsúszást.
• Gyors+vegyes. 4-5x(400 m gyors előrenézéssel + 400 m vegyes), 15 perces indulással. Ez volt tavaly nyáron az egyik sláger, a probléma vele az, hogy a "nem saját" úszásnemekben (pille, hát, mell) elég lassan úszom, és nem is pörget fel.
• Vegyes láb: 4x(2x50 méter pille 1:20-ra, 50 m hát láb deszkával + 100 méter hát 4 percre, 50 m mell láb + 100 mell 4 percre, 50 m gyors láb + 100 m gyors 4 percre). Összesen 2200 méter, és mindent megdolgoztat, a lábat kiemelten, de nem annyira pörget fel. (Csippanás: 1:20.)
• "Csúsztatott vegyes" - ezt dr. Rentka László úszótársam ajánlotta Szentesen. 25 méteres medence kell hozzá. A lényeg: a vegyest mindig a harmadik úszásnem után kicsit hosszabb pihenővel megszakítjuk, tehát a folyamat: pille+hát+mell, pihi, gy+p+h, pihi, m+gy+p, pihi, h+m+gy, pihi stb. A hármasok 2 perces indulással mentek a jelenlegi edzettségi szintemen. (Maga az úszás 1:10-1:15 között befejeződött általában. Csippanás: 0:30.)

Megvolt az év első versenye, sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és ráadásul minden versenyszámban ötödik lettem, amiért külön díj jár!

Az 1500 méter gyors igen fontos versenyszám volt, hisz idén nem rendeznek többet belőle, így mindenki a maximumot próbálta kihozni magából. Az időm 24:19,80 lett, ami versenyen mért legjobbám, bár tavaly decemberben 23:47-et sikerült úsznom, szóval nem lehetek teljesen elégedett. Sokat gondolkoztam, hogy mi lehetett a baj. Egyrészt a víz számomra (is) túl meleg volt - erre viszonylag egyszerű a gyógymód, le kellene fogyni. Mondjuk a sapkát se kellett volna felvennem a rajtnál, mert az is melegít egy kicsit. A másik, hogy normálisan beállított úszószemüveggel kellett volna rajtolnom, akkor talán nem megy tele vízzel. A bukófordulók hiányát nem tartom kritikusnak, mert egyrészt a legjobb 1500-as és 800-as időimet se bukózva úsztam, másrészt a gerincemnek egyébként se teszt jót a bukózás.

Szóval ma végre - tudom, eső után köpönyeg - beállítottam az egyik szemüvegemet jó szorosra, az orrnyergi szilikonpántot pedig zsinórra cseréltem. Százhalombattán debütál...

Az ötven gyorsat teljesen elkapkodtam, a végére kifulladtam, a túlságosan erős pörgetés miatt pedig nem volt hatékony az áthúzásom. (0:36,10). Ja, az ötveneken már sapka és szemüveg nélkül indultam, hogy legalább ne zavarjanak, igaz, így pedig a benyúlásokkal volt gond: nem igazán láttam, hol van a fal...

Ötven mell: ez volt az egyik pozitív csalódás. Végig kellemesen, kapkodás nélkül úsztam, és az időm se lett túl rossz (0:44,11). Többet kell edzeni a mellre, abban relatíve "jó" vagyok.

Az ötven hát egy katasztrófa volt, itt is kapkodtam, mint a gyorsnál, viszont itt még nagyon lassú is voltam (0:48,86). A kartempóim teljesen rosszak, jobban meg kellene fognom a vizet a tenyeremmel és az alkarommal, és itt se szabadna kapkodnom.

50 pillangó: abszolút pozitív élmény, azon kívül, hogy PB-t úsztam még úgy is, hogy elrontottam a benyúlást, kifejezetten könnyen, pörgetve haladtam. A pillangónak is nagyobb figyelmet kell szentelnem. (Az időm 0:39,83 lett.)

A frissített "táblázat":

Holnap Szentes, minden számban indulok - 1500-on és 50-en mind a négy úszásnemben (immár a Debreceni Szenior Úszóklub versenyzőjeként), de így előzetesen is érdemes összeszedni a legjobb időimet, hisz a decemberi-januári felkészülés során 2 PB is született.

Egy jó ismerősöm példáját követve ma leúsztam a 2000 méteres "postaverseny" távját. Itt az a lényeg, hogy mindenki egyénileg úszik, és az eredményt "elpostázza"; a végén a ranglista kialakul - és minden a sportszerűségen múlik...

Mostanában nagyon sok 16x200-at úsztam (3:15/0:25), a múltkor pedig egy 7x400 vegyes is bejátszott (7:33-7:40 közötti időkkel). Az 1:36 körüli tempók talán előrejelezhették volna, ami ma történt...

Egy szó, mint száz, nagyon jól ment ma az úszás. Az 1500 is személyes legjobb időeredmény (PB) lett, 23:47, a 2000 pedig hihetetlen időeredménnyel, 31:55-tel sikerült. Már másfél éve történt, hogy 23:58-at úsztam 1500-ön, azóta pedig annyira eltávolodtam ettől az eredménytől, hogy sokszor még azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán pontosan számoltam-e a hosszakat. Nos, ma kiderült, hogy igen.

De mi a gyorsulás titka?

• A sok lábtempózás megtanított arra, hogy az apró rúgások a kifizetődők, a nagy kitéréssel végzett lábtempó inkább lassít.
• A szűk lábtempónak köszönhetően elmúlt a rendszeresen jelentkező combfájdalom.
• Viszont így nem volt elég forgatónyomaték az elforduláshoz, így a karom szűkebb - hajlítottabb - és gyorsabb előrevitelével kompenzáltam.
• Az eltérő pozícióban történő vízfogáshoz a "hüvelykujjam lejjebb" kellett helyeznem.
• A vízfogásnál az ujjaim lefelé mutatnak, és megpróbálom minél jobban belemélyeszteni őket a vízbe.
• A gyorsabb vízfogásnál az elfordulást és a rádőlést az segíti, hogy a combomnál hosszabban eltolom, érzésre szinte kilapátolom a vizet a medencéből.
• A kisebb rúgásokhoz kisebb elfordulás jár - a légvételhez a nyakamat jobban el kell fordítani.
• A lábam feljebb emeléséhez a mélyebb fejtartás is hozzásegít - inkább a medence alját nézem, mint előre.

Annak ellenére, hogy mostanában nem voltam túl aktív a blogon, úszni azért úsztam. Pl. október végén részt vettem a dunaújvárosi 24 órás váltóversenyen, ahol kb. 6500 métert "sprinteltem" egy nap alatt. Az ötvenek 40-45 másodperc körül sikerültek, ami a századik menet környékén azért már szép eredmény.

Egyébiránt pedig észrevettem, hogy az edzettségi állapotomat legjobban az órámon beállított időzítésértékek, amiket az edzéseken használok, mutatják meg. Jelenleg a következő időzítések vannak beállítva:

• 1:05 - ezt ötvenekhez használom (pl. ma is), az ötvenek kb. 40-45 másodperc körül mennek, a pihenés így 20 másodperc. Ebből igyekszem legalább 2,5 km-t összehozni.
• 1:35 / 0:10 pihi - ez a "szokásos" edzés, elvileg 15x100, de azért mostanában a siker nem garantált.
• 3:15 / 0:25 pihi - ez pedig a "nyugisabb", amiből akár 16x200-at is össze tudok hozni. Egyébként talán ezt élvezem a legjobban, hiába ez tart a legtovább.
• 0:55 - ezt a nagy tömegre tartogatom. Gyakorlatilag úszhatok 100-at, 200-at, de akár 500-at is. Ha úgy érzem, hogy nagyon telítődött a pálya, akkor megállok, vagy átmegyek egy másikra. A lényeg csupán annyi, hogy amikor letelik a valahányszor 55 másodperc, akkor el kell indulnom. Ha százat mentem, ilyenkor kevesebb a pihenőidő, ha viszont pl. 500-at, akkor akár egy perc is lehet. Ebből akár 4 km-t is el lehet úszkálni.
• A folyamatos 4 km jelenleg 1:42-vel megy, ilyenkor nincs időzítő, csak stopper, meg nyugodt erőbeosztás.

Az elmúlt két alkalommal egykaros ("unco", azaz a lusta kar a combnál) gyakorlatokat végeztem, és sajnálattal jelentem, hogy a mérések szerint teljesen szimmetrikus az úszásom, mert szinte másodpercre pontosan ugyanannyi idő alatt úszom a száz métert jobb karral, mint ballal (2:20), sőt, a tempószám is egyezik (28). Bármilyen szomorú is, a gyorsuláshoz edzenem kell majd. A videón a gyakorlatot uszonnyal hajtják végre, én nélkülük úsztam.

A tavalyi úszás annyira kiemelkedett az addigi úszásaim közül mind szervezést, mind pedig természeti környezetet tekintve, hogy nem volt kérdés, idén is meg kell ismételnem a tengeri 3500 métert a kristálytiszta vízben.

Jó előre lefoglaltam a szállást és a nevezést is elintéztem, így már csak azon kellett izgulnom, hogy a 17 éves autónk vajon kibírja-e a horvát tengerpart egyik gyöngyszeméig, Crikvenicáig az utat. Nos, a klíma ugyan pár héttel előtte elromlott, így 40 fok körül hőmérséklet uralkodott a gépkocsiban, de végül gond nélkül elértük az egykoron monarchiabeli üdülővárost, Crikvenicát.

A tengerparti szálláson idén egy nappal többet töltöttünk, négy éjszakát, így az érkezés utáni nap a vízhezszokással telt. Talán túlzásba is vittem a vízhezszokást, mert szerény számításaim szerint több mint 4,5 km-t úsztam le a verseny előtti napon, amit persze másnap meg is éreztem.

A hajnal nem telt túl jól, hasmenésem volt, lehet, hogy izgultam, vagy egyszerűen tengeribeteg lettem az úszkálástól. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem indulok, annyira szar volt a helyzet, de aztán eszembe jutott, hány alkalmam lesz még az életben Silo-Crikvenicát úszni, és összeszedtem magam. Nyolc körül már oda is gyalogoltam az egy kilométerre lévő versenyközpontba, hogy megkapjam a nevezési csomagot, ami az időmérésre használt chipet is rejtette.

Szerencsére nem messze volt egy vécé, így még egy adagot le tudtam ereszteni a béltartalmamból, de mivel kilenckor indult a hajó Silóba, tudtam, hogy több alkalmam nem lesz...

Bekentem vazelinnel a hónaljamat és a nyakamat, és a sötétkék vizet néztem a hajóról. Az ember nem a kivételes táv vagy nehéz körülmények miatt jön ide, hanem emiatt. Beugrik a vízbe az egyik parton, kimászik a másikon, közben pedig egy órán keresztül semmi más, csak a saját teste és a nagy kékség.

Silóban találkoztam három magyarral - a tavalyi blogbejegyzésem irányította erre a versenyre őket! Ez nagy öröm és nagy felelősség is egyben; kicsit azért izgultam értük, de végül mind szerencsésen célba értek, sőt, lehet, hogy jövőre is jönnek... De ne ugorjunk ennyit előre.

A rajthoz gyorsan beállítottak minket és pontban tízkor megkezdtük a lapátolást. Eleinte lassabban, hármas levegővel úsztam, hogy ne merevedjek le idő előtt. Ahogy a majd' egy kilométerre lévő világítótoronyhoz közeledtünk, és kezdett széthúzódni a mezőny, átváltottam a jól bevált 2-2-2-3 levegővételi mintára. A kiszögellésnél újra felsejlett a kb. 10 méter mélységben lévő tengerfenék sok-sok hallal, majd egy enyhe jobbkanyar, és minden eltűnt a mélységben, mindenhol csak a sötétkék víz látszott. Irány a templomtorony.

A sárga bójákat követve szépen haladtam, és viszonylag későn "állt be" a csípőm, körülbelül 50 percnél, ekkor mellúsztam egy kicsit, és láttam, hogy már közel van Crikvenica. Idén - mivel régen volt eső - nem volt jéghideg édesvizes meglepetés, így még egy hajrára is futotta: az időm végül egy perccel jobb lett, mint tavaly, hivatalosan 1:01:23.4 alatt tettem meg a 3500 métert, ami a 88. helyre volt elég a 349-ből.

A parton horvát fiesta várt, ettem egy tál gulyást és ittam pár fröccsöt... Jövőre ugyanitt, csak kicsit hosszabb időre. Hvala, Crikvenica.

Visszanézve hőn szeretett Garmin Vivoactive órámon a július 29. óta elkönyvelt edzéseket, a következők látszanak:

• A rövid kartempókkal (a mínusz 6 kilóval?) szépen gyorsulok.
• Jó dolog az edzést hármas levegővel kezdeni: szombaton a hármas levegővel úszott 800 méter bemelegítés 12:59 lett (1:37 / 100 m)! Ez azért nagyon érdekes, mert már hosszú ideje nem úsztam 13 percen belüli 800-at, se hármas, se kettes levegővel..
• A gyorsabb karelőrevitel a csípőmet kevésbé, a vállamat viszont jobban terheli. Az ideális az 1:39-1:40 körüli tempó lenne a jelenlegi edzettségi szintemhez, az 1:37-től vállfájdalmam lesz, bár a hármas levegő azt is enyhíti.

Tanulság, a hármas levegőt jó dolog addig tartani, amíg bírjuk oxigénnel, utána jöhet a kettes - és még akkor is kérdéses, hogy attól gyorsabban úszunk-e, lásd a mostanában úszott leggyorsabb nyolcszázamat.

(Ez jelenleg kb. 77-es átlag swolfot jelent.)

A csúsztatást már elvetettük, viszont akkor itt van a következő démon: a csípőfájdalom. Ha nem csúsztatok, 30-45 perc után úgy beáll a jobb csípőm, hogy csak 5-10 mellúszó tempó segít. Elkezdtem a lábtempóra történő edzést, heti 2-3-szor 8x100 métert úszom csak lábbal (2:45/0:45 pihi), de még nem érzem a hatását. Ma 2 km után kellett megszakítani az edzést a csípőm miatt. Az utolsó 1000 métert hajlítottabb karral úsztam, így a csípőm se volt úgy leterhelve, viszont 2 mp-cel rosszabbat úsztam 100 méterenként (1:45).

Mindehhez még annyit, hogy minden forrás szerint az a jó, ha fáj a csípő, akkor csináljuk jól a lábtempót. Szóval erőltetni kell, ennyi az egész.

A tegnapi melegben nem akartam Balaton nélkül maradni, még ha el is halasztották a Zamárdi-Tihany-Zamárdi úszást, csak leautóztunk a dugóban Balatonlellére. A Napfény strandot választottuk, hisz ott az egész család el tud lenni, míg én el-eltűnök 40-50 percre a vízben.

A nap elején élénk nyugati szél volt, így kétszer is kipróbálhattam, hogy megy széllel szemben az úszás - nos, elég fárasztó, de ha nem csúsztat az ember, azért halad valamennyire.

Délutánra elállt a szél (vihar előtti csend), ekkorra már megérett bennem az elhatározás (meg a pár pohár rozé), hogy kipróbálom a neten rendelt úszóbójámat, aminek a belsejébe el tudom helyezni az ingóságaimat, így mintegy vízi hátizsákként szolgál, nem kell ugyanoda visszaúszni az embernek, ahol elindult, és a cuccai se maradnak őrizetlenül. (A kép forrása: www.chillswim.com.)

Elindultam nyugat felé hát az utcákban, hogy alkalmas vízreszállóhelyet találjak. Másfél kilométerre a Tó utca végén felsejlett egy szabadstrand, gondoltam, nem megyek tovább, hisz ez az első bójás túrám, meg egyébként is fárasztóbb a gyaloglás, mint az úszás, és már untam a sétát.

Lementem a partra, levettem a nadrágom, papucsom, a pénzemet meg a mobilomat egy vízhatlan dobozba tettem plusz védelemként, majd az egészet bele a narancssárga csodába, feltekertem, felfújtam és fél perc alatt már úszásra készen álltam a parton. Elindítottam az órámat és sétáltam a sekély vízben. Nem mondom, hogy nem néztek hülyének, de ők nem tudták, amit én: az a félméteres lufi, amit magam után húztam, az maga a szabadság.

A túra legizgibb része természetesen a lellei kikötő előtt való elúszás volt. Nem véletlenül gyorsultam fel azon a szakaszon, nem a hátszél erősödött meg: a horgászok meg a vitorlázók furcsálló vagy inkább rosszalló tekintete elől menekültem, meg aztán pont érkezett egy bazi nagy sétahajó mögöttem.

Összességében egy kiváló sporteszközre leltem, ami egy teljesen új dimenziót nyit a nyíltvízi úszások tekintetében.

8:20-kor már Füreden voltunk, úgyhogy a több órás sorbanállásból szerencsére kimaradtam. A szervezésre nekem így nem lehet túl sok panaszom, sőt, az úszásomra se. Végre elszakadtam a csúsztatástól, szépen lapátolva 1:06:35 alatt átértem az Öblön, ami az 5. helyre volt elég a korcsoportomban a 142-ből. Igaz, a 45. percben beállt a lábam, ahogy szokott, de a pár mellúszó lábtempó segítségével tudtam folytatni a versenyt, és így is 4 perccel jobb időt értem el, mint ha csúsztattam volna. Ja, és a hullámokkal se volt semmi bajom.

Az 1:44:14-gyel 28. lettem a 806-ból a korcsoportomban (35-39 év).

Élménybeszámolónak indult ez a poszt, de végül úgy döntöttem, hogy nem akarom a szombati teljesítményemet túl hosszan ecsetelni, hisz még annál is rosszabbul sikerült a 33. (nekem az ötödik) BÁ, mint amilyenre számítottam. Pénteken még azt sem tudtam, elindulok-e, annyira fájt a nyakam, főleg, ha jobbra vettem a levegőt. Sebaj, majd veszem balra - gondoltam. Arra nem számítottam, hogy az erős keleti szél miatt minden négy balra vett levegőre jut majd egy "nemlevegő". Így hát választhattam, vagy a nyakam meg a bal vállam fáj a jobbra levegőtől, vagy nyelem a vizet. Az egyébként kellemes, 22-23 fokos vízben az én órám szerint 1:43:10-et, a hivatalos mérés szerint egy perccel többet úsztam, ami nem felelt meg a várakozásaimnak: egy óra harmincvalahányat szerettem volna. Ennyi elég is a BÁ-ról, most lássuk, mit "rontottam el".

Kezdjük azzal, hogy tavasz óta nem vettem annyira komolyan az edzéseket, ezért az ilyen hosszabb távokat már csak csúsztatva tudtam normálisan leúszni. A csúsztatással két gond van, egyrészt az, hogy a kitartott kar miatt a vállövem és a nyakam egy idő után megfájdul, a másik pedig az, hogy a hullámzásban egyszerűen megállok a siklás helyett. Szóval az idei BÁ-t folyamatos nyak- és vállfájdalommal, a hullámok által meg-megállítva úsztam, hála az edzetlenségem miatti kényszerű csúsztatásnak.

Mi lett volna, ha "természetesen" (42-44 helyett 48-50 kartempóval ötven méterenként úszom)? Egy ideig bírtam volna, aztán a csípőmnél megint beáll valami, ami talán pár mellúszó tempótól elmúlik. Ez a "beállás" az edzettségtől függ, rosszabb formában 2 km körül már jelentkezik, néha pedig 10 km-en se. Mi a következtetés? Edzeni kell. Ja, és lehet, hogy az se mindegy, hogy tavaly tíz kilóval könnyebb voltam. 8 percet jelentene a plusz 10 kiló? Ha nem is egymagában, de edzetlenséggel együtt biztosan.

Most pedig kalóriaszámlálás, rendszeres edzések és nulla csúsztatás. A swolf pedig kapja be.

Ez a swolf játék az el-elmaradozó állóképességem miatti pótcselekvésnek tűnik, de szórakoztató. Már 73-nál tartok, és gyorsulok. A vállam pedig csak egy picit fáj.