Egy jó ismerősöm példáját követve ma leúsztam a 2000 méteres "postaverseny" távját. Itt az a lényeg, hogy mindenki egyénileg úszik, és az eredményt "elpostázza"; a végén a ranglista kialakul - és minden a sportszerűségen múlik...
Mostanában nagyon sok 16x200-at úsztam (3:15/0:25), a múltkor pedig egy 7x400 vegyes is bejátszott (7:33-7:40 közötti időkkel). Az 1:36 körüli tempók talán előrejelezhették volna, ami ma történt...
Egy szó, mint száz, nagyon jól ment ma az úszás. Az 1500 is személyes legjobb időeredmény (PB) lett, 23:47, a 2000 pedig hihetetlen időeredménnyel, 31:55-tel sikerült. Már másfél éve történt, hogy 23:58-at úsztam 1500-ön, azóta pedig annyira eltávolodtam ettől az eredménytől, hogy sokszor még azt is megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán pontosan számoltam-e a hosszakat. Nos, ma kiderült, hogy igen.
De mi a gyorsulás titka?
- A sok lábtempózás megtanított arra, hogy az apró rúgások a kifizetődők, a nagy kitéréssel végzett lábtempó inkább lassít.
- A szűk lábtempónak köszönhetően elmúlt a rendszeresen jelentkező combfájdalom.
- Viszont így nem volt elég forgatónyomaték az elforduláshoz, így a karom szűkebb - hajlítottabb - és gyorsabb előrevitelével kompenzáltam.
- Az eltérő pozícióban történő vízfogáshoz a "hüvelykujjam lejjebb" kellett helyeznem.
- A vízfogásnál az ujjaim lefelé mutatnak, és megpróbálom minél jobban belemélyeszteni őket a vízbe.
- A gyorsabb vízfogásnál az elfordulást és a rádőlést az segíti, hogy a combomnál hosszabban eltolom, érzésre szinte kilapátolom a vizet a medencéből.
- A kisebb rúgásokhoz kisebb elfordulás jár - a légvételhez a nyakamat jobban el kell fordítani.
- A lábam feljebb emeléséhez a mélyebb fejtartás is hozzásegít - inkább a medence alját nézem, mint előre.
