Végre elszántam magam, hogy lemenjek a Velencei-tóra úszkálni egy kicsit. A víz kb. 17 fokos lehetett, ezért neoprént is csomagoltam. Az M7-esen egészen gyorsan lenn voltam a Velence Korzón, és nagy nehezen még parkolóhelyet is találtam.

A gyönyörű időben mindenki a vízparton időzött, de szerencsére a vízben nem volt (szinte) senki, csak a vérszomjas hattyúk, de azokat úgy gondoltam, el fogom tudni kerülni.

Kb. 20 perc szenvedés után már rajtam is volt a neoprén, a nyakam bekentem a dörzsölődésgátló stifttel: irány a víz.

Egyáltalán nem volt hideg, kifejezetten jól esett az úszkálás. Kb. tíz perc után a ruha is "rám mászott" annyira, hogy még kényelmesnek is éreztem. Végül a Korzó előtt oda-vissza úsztam pár kört. Az órám szerint 3,5 km lett, a tempó átlag 1:39/100 méter, amivel elégedett voltam, főleg, hogy ez volt az első nyílt vízi úszásom idén.

A végén két triatlonos srác is bemerészkedett a vízbe, ők amiatt siránkoztak, hogy elmaradt a velencei verseny. De legalább bejöttek a vízbe ők is. Jól tették.

Ha szeretnél még ilyen beszámolókat látni itt a blogon, gyere és támogasd a Bátor Tábort!