Olyanok lehetnek a 16 perces ezrek az úszóknak, mint a futóknak a 4 perces kilométerek. Aki azon belül van, már "beért", valamit jól csinál. Engem se hagynak nyugodni az 1:36-os százak, úgyhogy ma is nekivágtam a szombati edzésnek (48 másodperces csippanás), de feleannyi pihenővel. Tehát 200 m (3:12) után 48 másodperc pihenő volt a mai menü, mindez legalább hatszor.
Azon nem agyaltam, hogy milyen technikával, húzáshosszal ússzak - inkább csak az járt a fejemben, hogy "ahogy sikerül". Tegnap elemeztem a rólam készült videókat, és meglepődve tapasztaltam, hogy az, amit belülről teljesen más úszásnak érzek, kívülről egész hasonlít a másikra. A húzáshossz rövidülése leginkább a karmozgás lassulásának tudható be: mind a kar előre vitele, mind pedig az áthúzás lassabb. A törzs ugyanolyan mértékben fordul, és ugyanazon a ponton. Viszont a lassabb karmozgás miatt kevésbé tudom "megfogni" a vizet, másrészről később ér előre a karom, ezért rövidebb a siklás. (Nyilván a vállfájdalom is ezért gyengül...) De nem akkora a különbség, hogy említésre méltó legyen.
Így hát nekimentem a 200-aknak. Valamiért erősebb lábtempóval, lazán előredobott és ott hagyott karral kezdtem neki. 40-42 tempóval mentek az ötvenek, a lábtempó miatt különösebb lassulást se éreztem. Nem tudtam, bírom-e végig tartani, de most nem volt kedvem plusz 4-5 kartempót beletenni egy ötvenesbe. Jól esett, hogy csak a "dübörgő" lábra kellett figyelni, dobáltam előre a karom, és haladtam.
Nos, végig bírtam. A 42 körüli tempószám és az 1:36-os száz méter végig maradt a 7x200 alatt. Elégedett voltam.
Utána még jött fél óra hát, 40 körüli tempószámmal, majd nyújtás és gőz. Lesz ez még rosszabb is...
