A mai úszás megint a kísérletezés jegyében telt. Mivel a vállam újból rakoncátlankodik, figyeltem, hogy ne essek a - szerintem - vállgyilkos hibáim egyikébe sem. Nevezetesen, vegyek levegőt bal oldalra is, és ne kezdjem hirtelen nagy erővel a kartempót (akkor szoktam fájlalni a vállam). A kartempó elején ugyanis, ha erőltetem, azt érzem, hogy kicsit "kipattan" a vállam a helyéről, mintha a vállizmaim még nem lennének olyan pozícióban, hogy a helyén tartsák a karomat, és az áthúzás miatti nagy erőkarnak nem bírnának ellenállni.
A kétoldali légvétellel nem volt különösebb gondom, hisz jó egy éve hármas levegővel úsztam, igaz, a jobb oldal kicsit könnyebben megy, de a bal sem vészes. A kartempó elejére már kicsit jobban figyelnem kellett. Igyekeztem a lábammal indítani, nem a vállammal, így néha egész jó tempószámok jöttek ki (29-30 is). 40-50 perc után azonban így is érezni kezdtem a vállam. Gondoltam, itt az ideje, hogy egy olyan változtatást eszközöljek, amivel elmúlik a vállfájdalmam. Elkezdtem a hasamhoz kicsit közelebb vezetni a kezemet, és tovább "hason" maradni a kartempó közben. Az erőkifejtés nagyobb része így a kartempó végére tolódott, a kartempó elejét pedig úgy éreztem, "elcsaltam". A vállam nagyon örült neki (még fél órát úsztam), a tempószámom nem annyira, mert felment 35-36 körülire.
Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak még nincs meg a szükséges izomzatom, és idővel ez a vállmocorgás is elmúlik. Meglátjuk.