Öt hónapja járok rendszeresen úszni. Azért kezdtem bele e "költséges" sportba, mert az egyre súlyosbodó gerincsérvem mást nem engedett űzni. A futás szóba sem jöhet, az evezés sem (a közben jött elő az első lumbágóm), a görkori az elkerülhetetlen esések miatt nem lehetséges, sőt, tavaly már a kerékpár sem tett jót. Nem maradt más hátra, mint kifizetni a legalább 1000 forintot az uszodabelépőre.
10-12 éves koromban a BVSC-be jártam úszni, tehát az alapok megvoltak. A pillangón kívül az összes úszásnemben megtanítottak bizonyos mértékben. A napi 1,5-2 km sem volt ritka annak idején - szerettem is úszni, de a rendszerváltáskor annyira leromlott a BVSC uszoda állapota, hogy feladtam. Kinek van kedve zöld, szaros vízben lubickolni? Senkinek - nekem se.
Tavaly októberben, amikor lementem az uszodába, eltökélt célom volt, hogy tűrhető sebességgel, gyorsban le tudjak úszni 2-3 kilométert. Meglepetésemre a gyorsúszás ment, csak nem éppen gyorsan - néha még a mellúszók is megelőztek, ami szégyen a javából. November közepéig nem is mertem megnézni, mennyi ideig tart a 3 km... Viszont feltűnt egy megvalósítható cél: a Balaton-átúszás. 5,2 km, amit talán le is tudnék úszni. Plusz tuti nagy buli. Na de addig is, edzés, edzés... A hátamnak mindenképp jót tesz.
November közepére a 3 km 1 óra 10 és 1 óra 20 között ment. A mellúszók már nem is nagyon előztek meg. A heti kettőből gyakran heti három úszás lett. Imádtam!
December végén elhatároztam: ebből bérlet lesz 2011-ben. A legjobb három kilcsi már 1:06 volt, kénytelen voltam beruházni egy stopperbe, hogy pontosabban nyomon követhessem a fejlődésemet.
December 23-án úsztam 4 km-t életemben először, 1:34 alatt. A 5,2 km még elérhetetlennek tűnt. A technikám kiszámíthatatlan volt akkoriban, gyakorlatilag azt sem tudtam, mikor, mit miért csináltam a vízben, igazi fuldoklás volt a javából.
Január elején rájöttem, hogy figyelnem kell a vízfogásra, mint egyetlen biztos pontra. A vízfogás után még "nyújtott kézzel" húztam át, ami persze nem jó, de elkezdtem némi ritmust és biztonságot érezni. Az idők javulni kezdtek, az áthúzásaim egyre hosszabbak lettek. Az 50 méteres medencét 46-50 karcsapással abszolváltam (ez egyébként azóta sem javult, mondjuk a 171 centimmel kicsit alacsony is vagyok).
A mellkasom bal oldalán rendszeresen meghúztam valamit, először a szívemre gyanakodtam, ám a tünetek alapján később valami bordára esett a választásom (elöl és hátul fájt "egyszerre", átellenesen). A tünetek azóta is jelentkeznek néha.
A nyújtott kar egyre hajlottabb lett áthúzáskor, egyre hosszabbak lettek a vízfogás utáni siklások nyújtott karral, egyre jobban elfordultam hosszanti tengelyem körül, így az időim is egyre javulnak. Már többször sikerült 10 perc alatti ötszázat úsznom, jelenleg 9:36 a legjobb időm. Két kilométeren 40:40, 2,5 km-en 52:23, 3 km-en 1:04:28.
Íme, így úszom, csak fele ilyen gyorsan és sokkal rondábban :)
