Még mindig a nyílt víz mumusával, a gyorsúszás közbeni előrenézéssel küzdök. Gondoltam, megyek 4x800-at a múltkor kikísérletezett "kutya kettő" úszással... neki is mentem az elsőnek, de ahogy tempósabban kezdtem úszni, rögtön éreztem, hogy ez pontosan ugyanaz, mint a hosszú kartempós úszásom. Azért lenyomtam az első 800-at: 14:04 lett, tehát nem nagyon rossz, de ahhoz képest, hogy mennyire elfáradtam, elfogadhatatlan.

A második már "pörgetett" (48 tempó / 50 m) nyolcszáz volt, hármanként váltott oldali kettes levegővel: 13:33. A harmadikban az előrenézést próbálgattam: a 3j+3b+n volt a kényelmesebb, de gyakran eltértem az iránytól. A 4j+n+4b+n jobb iránytartást eredményezett, de fárasztott. A vége felé rájöttem, hogy kevésbé fáradok az előrenézéstől, ha a fejem kiemelésekor egy kicsit hagyom a lábam lesüllyedni. Nyilván ettől lassulok, de valamit valamiért. Ez a 800 13:46 lett.

A negyedik négyszázban a nyakamon éreztem valami kidörzsölés-féleséget, úgyhogy abbahagytam és csúsztattam még pár száz métert 36-os tempószámmal. A mai tanulság: az ember ha nem húz, nem halad előre. Ha nem emeli ki a fejét, nem lát nyílt vízen.