(108. Dagály) Eleve olyan szar kedvem van mostanában, hogy az már meg sem lepett, hogy mind az óra szerint, mind pedig tempószám szerint ma eszméletlenül rosszul ment az úszás. Csak azon tudtam csodálkozni, hogy legalább úszás közben nem fájt semmi, mert az még hiányzott, hogy teljes legyen a kép.
Na de mivel is foglalatoskodtam? Úsztam egy órát, ennek nagy részét folyamatosan háton. Megpróbáltam a légzésre figyelni: az áthúzások alatt két kisebb kifújást eszközöltem az orromon és a számon át, hogy ne menjen az orromba a víz, az egyik oldali vízfogással együtt pedig egy rövid slukkot szívtam a levegőből. Így sikerült egyszerre elérni, hogy ne menjen tele az orrom vízzel, ne szoruljon meg a levegő áthúzás közben és egy teljes ciklusra egy belégzés és egy osztott kilégzés jusson.
Az is nyilvánvaló, hogy a hátúszás alkalmatlan nyílt vízi versenyzésre, mert hullámzó vízen nehezebb a légvétel, előrenézni lehetetlen és még ráadásul eredendően lassabb is, mint a gyors, mivel a legnagyobb elfordulással is csak maga mellett tud húzni az ember, maga alatt nem. Hogy miért hátúszom akkor? Egyszerűen, hogy ne csak gyorsban tudjak normálisan úszni. A mell és a pillangó a gerincem miatt eleve kilőve.
A szar kedvem valószínűleg a csökkentett kalóriabevitel miatt van, de most elsődleges célom a gerincem tehermentesítése, a 171 centimhez való 70-75 kg-os tartományba való lefogyás. Ha most 8-9 hónapig relatív szar kedvem lesz, de békén hagy a gerincem, akkor kiegyezek vele. Egyébként 86,4 kg vagyok most.
