Természetesen nem én magam voltam a 10 kilométeres erőpróbán - nem hiszem, hogy le tudnék ennyit úszni, legalábbis az öt órás szintidőn belül biztos nem. Eufemia számol be a versenyről, át is adom neki a szót:

Szia!

Ígértem beszámolok, de gondoltam ezt inkább privátban teszem. Nem biztos, hogy a te olvasóid kíváncsiak az én élményeimre:) Más kérdés, hogy ha te arra érdemesnek találod, kiteszed, erre felhatalmazlak ezúton.

Fotó sajnos nincs, nem tudom lesz-e, lévén még saját honlapja sincs a ceteknek, hanem az ironman alatt van némi megemlékezés erről a próbáról. Pedig fotóztak, sőt kameráztak is, de hogy kik, azt nem tudom sajnos. Igazság szerint aránylag nyugodtan készültem a szombatra, egyedül a korán kelés miatt izgultam, nekem az nagyon nem megy, de végülis nem voltam álmos.

Hamar leértünk, 9re begurultunk a nagyatádi uszoda parkolójába, ahol már azért volt kicsi izgulás. Besétáltunk, öltözőszekrénybe bepakoltunk, de még mentünk egy kört, korán volt nagyon. Jöttek a többiek, már a versenyzők, ismerős arcok is akadtak. Uszonymesterünk megmutatta a pályabeosztást, ami már sajna sejtette a további sorsom... 4 órás idővel nevezők közé soroltak, naja magamra vessek, hogy nem tudtam kb. időeredményt beírni... Átöltözés, néhány kedves szó a versenyző társaktól, először vagyok-e, tetszeni fog tuti, jó lesz meglátod, stb. Irány a medence. Az a pici medence, a kis 4 sávjával, sávonként 5 ember, háátőőő, kissé tele is lett a medence ahogy elkezdtünk úszni, hatalmas hullámokat csaptunk, és ez így ment kemény 3 órán keresztül...

Az 5 ember 1 sávon még körbeúszással is sok, de nálunk sajna volt egy úszótárs, aki kis fogyatékkal, és kicsit összevissza úszkált az ő oldalán oda vissza, mi 4-en pedig a maradék helyen körbe-körbe. Amivel nem lett volna baj, eleinte a srácok is tartották az aránylag jó tempót, de a végére már igen gyakran előztem őket, és elég kellemetlen volt, hogy még az utolsó kilométereken is elém fordultak.

Viszont minden tiszteletem Sípos úré, aki a másik úszóval egyetemben hamarabb kezdett, lévén sietett utána valahova, én kb. 7 kilinél járhattam, amikor ő végzett, és az eredményhirdetésen már nem volt ott. Ő mindig elengedett, próbált úgy úszni, hogy mindenki saját tempójában tehesse ugyanazt. A 25-ös medence rövid, ami eleinte -főleg amikor számolni próbáltam a köreimet- rossz volt, a végén viszont már nem bántam, hogy 'csak' ekkora:) A számolás felejtős. Egyrészt annyira kellett figyelni a többiekre, én baromira próbáltam toleránsan előzni és nem akadályozni sem összerugdosni senkit, hogy az iszonyat energiát elvett, a második felénél már nem figyeltem annyira, párszor rúgtam is bele (természetesen nem szándékosan) társaimba. Másrészt az 50es medencében 5-ig sem tudok elszámolni, itt meg ugye 500m az 10 kör. A kilométerek első 500ait próbáltam számolni, nyomtam az órámon egy kört amikor gondoltam, de amikor a számolós nénim jelzett (ezúton is köszönöm neki a segítséget, nagyon jól esett!) a km-ek végén, hogy hol tartok, akkor megint nyomtam egyet és igen fura 500as időim születtek így:D

Az első 5 km hipp-hopp eltelt, sőt értetlenkedve kalimpáltam a hossz végén, amikor kaptam az 5ös jelzést, hogy máááár??? De ahogy terveztem a medence másik végén szépen megálltam és frissítettem. Energiazselé: első randink meglepően jól sikerült, kockáztattam ugyan (aki mer az nyer:)), utánaolvasva nem mindenkinek jön be, sőt valakinek egyáltalán, nekem végül is jó lett.

Undorító pocsék íze van, mintha műanyag pirosízű taknyot nyelnél (bocs:)), de vízzel kísérve a funkcióját maradéktalanul betölti. Hozzá kell tennem, hogy az 53 kilomban túl sok tartalék nincs, ha elfogy az energy azonnali pótlás javallt, különben csúnya elhajlás a vége, ezt nem kockáztathattam. Még néhány hosszon utána visszafelé kívánkozott ugyan a cucc, de ráparancsoltam, h lefelé, úgyhogy bent maradt. Aztán lehet, hogy csak az izotóniás itallal vegyítve volt ennyire rossz, mert azt is döntöttem le egy flakonkával, lévén edző barátnőm aszonta igyak sokat!

A második ötös már lassabban pergett, a 6. és a 7. km is kicsit nyűgös volt, a holtpont úgy 7,5 és 8 km között jött el. Ebben a 'legyen már 8 naaa!!!' formában, mert utána már csak 2 kili és azt röhögve is. Itt már csak 4-en úsztunk a sávban, kicsit lazábbra is vettem a figurát, de a srácok változatlanul elém fordultak, amit már végképp nem értettem mire jó...

A végén jött a várva várt utolsó km, az utolsó 500, na itt már baromira tudtam pontosan számolni és az utolsó kör, amit egyik számláló hölgy bekiabált, és az addigra már többször hallott kolomp a végén(ami újdonság volt, már a többszörös cetek elmondása szerint, nem tudtam eleinte mit jelent, de aztán rájöttem hogy akkor szól, ha valaki megúszta). Tapsvihar (szó szerint!!!, a számlálók és szervezők részéről), gratulációk hada és némi fáradtság. A lábam vádli-térd belső comb környékén, meg a vállam-karom csuklyám tájékán fájt, de nem volt vészes, gyakorlatilag másnap reggelre mind elmúlt. Az izomfáradtságnál sokkal rosszabb volt viszont levenni a szemüveget, ami rágyógyult szememre, na az baromira fájt. Annak kifejezetten örültem, hogy tükör nem volt a közelemben, láttam a többiek is hogy néznek ki, jókora monoklikkal, az én karikáim meg valahogy mindig durvábbak szoktak lenni másokénál...

Lassan átvonszoltam magam pár sávval odébb, ránéztem az úszópajtás barátnőm állására, és az egyik számláló hölgy tanácsára belecsobbantam az oktatómedencébe nyújtani kicsit. Ott vártam meg amíg barátnő végez, majd összeszedtük a szemetünket a túloldalról és irány a zuhany... Az öltözőben nem volt fűtés, és ekkorra már nagyon kihűltem, a zuhany alá remegve álltam be, de 5 perc forróvizes tusolás helyrerázott.

Még egy kis sűrített kaja ( sportdiszkontos saját márkás gyümölcspüré, ami viszont finom, olyan bébipapi jellegű) hajszárítás, és várva várt a pizza-a számlálók előre jelezték hogy siessünk az öltözéssel mert vár a kaja-, meg az eredményhirdetés.

3óra 21perc 40 másodperces időeredményem mellúszásban elsőre igen jónak mondható, legalábbis saját magamnak is meglepetést okoztam ezzel. Hiszen a kéthéttel ezelőtti 2ó22es 7 km-em után a 3:30on belüli idő optimista becslését jóval túlszárnyaltam. Igen a 25ös medence azért percekkel gyorsabb minden távon.

Alapállapot ezen a rendezvényen, hogy aki elsőt teljesíti jön legközelebb is, legalábbis engem ezzel fogadtak amikor kikászálódtam a medencéből, hogy csak elsőre nehéz, következő már könnyebb lesz, és legközelebb figyelembe veszik, hogy én ilyen gyors vagyok:D

Mindent összevetve megérte a majd 500 km-nyi utazás azt a 10 km úszást. Aki rászánja magát a felkészülésre, menjen el, maradandó élményben lesz része! Jövő májusban rendezik a következőt, 20 éves jubileumi verseny lesz 2012. május 26-án a strandfürdő 50 méteres kinti medencéjébe, ahova mindenkit szerettel várnak! Én terveim közé felvéstem, de elég messze van még ahhoz hogy biztosra mondhassam megint megyek. Egyelőre boldog vagyok ezzel a nem egészen mindennapi teljesítménnyel, örülök, hogy megcsináltam és köszönet az úszópajtásoknak, hogy rávettek, és barátilag és szakmailag hatékonyan támogattak! Amennyiben neked is ezen múlik rám biztosan számíthatsz, igaz csak barátilag, mert szakmailag segíteni nem tudok, de a bíztatás is nagyon sokat számít!

Ezek után nem mondom biztosra, hogy összefutunk a dagályban a héten (tényleg, milyen napokon milyen időpontban jársz?), mert kicsit még klóros-víz iszonyom van, de előbb utóbb ráveszem magam megint az úszásra.

Elnézést az iderittyentett kisregényért, nagyritkán ugyan, de grafomániában szenvedek és mostanság nagyon ritkán van alkalmam kiírni magam, ha untattalak elnézést érte. Ha viszont motivál eme beszámoló bármennyire is, már megérte:D üdvözlettel Eufemia

Köszönjük szépen, kedves Eufemia. Ha nem futnánk össze a Dagályban az azért is lehet, mert sajnos a jobb vállam megint "életre kelt", és igencsak fáj, azon kívül a jobb tricepszemet is a görcs rángatja, mert nyilván a vállamban kicsit begyulladt az ideg. Hiába, van aki keménynek született, és van, aki puhánynak.

És nagyon nagy gratuláció! Az időeredményed is zseniális!