Ha egy kicsit gyorsabban úszom, és odafigyelek a (hatos) lábtempóra, ráadásul a ritmus is összejön, 29 csapással teszem meg az ötven métert. Ha a ritmus nem jön össze, visszaesem 32-33 csapásra.
Érdekes, hogy a csapásszám szempontjából szinte mindegy, hogy az elöl lévő karomat kitartom-e addig, amíg a másikat is sikerül kinyújtanom, vagy elkezdem a "csapást" egy kicsit előbb. Azért tettem idézőjelbe, mert tulajdonképpen csak arról van szó, hogy hagyom az elöl lévő kezemet egy kicsit "lehullani" azzal párhuzamosan, ahogy lassulok kissé a siklásban, és már nincs elég felhajtóerő a tenyerem alatt.
Egyébként a jobban sikerülő hosszakban tényleg van valami "repülés" érzetem.
(Közben elgondolkodtam, hogy ha a víz megemeli a kezem, akkor lehet, hogy azzal fékezem magam...)