Úszás előtti este mindig agyalok, hogy következő alkalommal mire figyeljek oda, mit fejlesszek. Az eddigi tapasztalataimat egybevetve megpróbálom megfogalmazni, hogy mik azok a sarkalatos pontok, amikre úszás közben ügyelnem kell.
Ott van például a siklás kérdése. Sok helyen írják, hogy a gyorsúszásban a siklás teljesen felesleges, mert közben csak lassulunk, ezért ügyelni kell, hogy mindig áthúzás legyen valamelyik oldalon. A siklás közben lassulunk, és ezt nem engedhetjük meg magunknak.
Két kilométer úszás után azonban az ember átértékeli a fentieket. A siklás alatt lassulunk, igen... de haladunk! Ráadásul erőkifejtés nélkül. Szerintem a hosszútávúszó (főleg a magamfajta kocaúszó) megengedheti magának a siklást, amikor az előrenyújtott karján "alszik" pár századmásodpercnyit. Ha közben a másik karunkat előrevisszük, akkor már el is jutottunk az "elsőkvadráns" technikához, amitől manapság visszhangoznak az úszó weboldalak. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az általam "Géza úszásnak" nevezett, természetes gyorsúszással ellentétben (mikor is a két karunk szélmalomként, ellenkező irányban mozog) az "elsőkvadráns" úszásnál miközben az egyik karunk áthúz, a másik már előrenyújtva "pihen".
Szóval holnap megint nekimegyek az elsőkvadránsnak, mondjuk 2,5 km összértékben... (Persze minden a medencében fog eldőlni. Majd beszámolok.)
Disclaimer: nem vagyok úszóedző, senki se vegye készpénznek, amit ide leírtam. Igazából csak agyalgatok magamnak.
Utóirat: a legjobb időimet azért "Géza", avagy szélmalom úszásnemben úsztam. Csak épp sokkal fárasztóbb úgy úszni.
Íme Popov "Géza úszása":
Hackett elsőkvadránsban úszik, ld. előző poszt.
