Minden kedves olvasómnak kellemes ünnepeket! Szóval most, hogy végre pár napig nem kellett dolgoznom, sőt, még úsznom se a betegségemnek hála, el tudtam gondolkodni azon, hova is tegyem az úszást az életemben, mire szolgál, mit jelent nekem. Kb. négy éve kezdtem újra bele, akkor a már-már gyógyíthatatlan hátfájásomból húzott ki, de pár hónap alatt belejöttem annyira, hogy elkezdhettem tervezni a Balaton-átúszást... Közben megismertem más versenyeket is, medencéseket, nyílt vízieket egyaránt. Az évek alatt egyre rövidebb idő alatt úsztam a távokat, egyre több versenyen indultam... De vajon vérbeli úszóvá váltam-e? Mit jelent nekem az úszás?

Nem hiszem, hogy másodperceket fogok kergetni egy adott távon, ha ezért egy finom gyulai pálinkát vagy egy boglári fehérbort (vagy egy olasz vöröst) kell kihagynom. Vagy esetleg a másnapi, hasonlóan érdekes versenyt... Szóval inkább a mennyiségre (és az élményre) megyek, mint a minőségre. Inkább úszom egyik nap egy 1:35-ös Balaton-átúszást és másnap mondjuk Horvátországban egy versenyt, mint hogy ússzak egy 1:32-t, és kihagyjam a másodikat.

Alapvetően nem az óra számlapján lévő számok adják az élményt (általában nem is emlékszem az időeredményeimre, még a PB-imre sem), hanem inkább a különböző helyszínek, a megismert úszók, barátok, a különböző élővizek színe, íze, átlátszósága, az időjárás, a táj... Ezek soha sem fognak cserben hagyni, míg a számok a stopper számlapján igen...

Szeretnék minél többet átadni ezekből az élményekből itt, az Úszni Kék blogon... Jelenleg azon töröm a fejem, hogy tudnék képeket csinálni verseny közben... Víz alattiakat a víz színéről, víz felettieket a tájról, a többi úszóról... Az se érdekel, hogy emiatt hány másodpercet vesztek. Ha cserébe pár hozzám hasonló kocaúszó kedvet kap egy-egy távoli versenyhez.