Ma a szokásos 8x200 volt terítéken, a nem szokásos "swinger" úszásommal. Pár száz méter váltott gyors-hát bemelegítés után elindultam. A második 200-ban már egyértelmű volt, hogy kettes levegővel kell mennem, de még nem éreztem rá a ritmusra, így kicsúsztam a tervezett 3:18-ból. A harmadiktól kezdve azonban beindult a pusztító gépezet, és rendre 3-4 másodperccel jobb időket úsztam az előirányzottnál. Ezt az újfajta úszást a futáshoz tudnám hasonlítani inkább: amikor a vízbe ér a kezem, szinte rátámaszkodom, míg a másik lazán és nem is túl gyorsan előrelendül, majd oldalváltás és a másik mélyed a vízbe. A kinyúlást szokás szerint teljesen elcsaltam, viszont az egészet marhára élveztem, és a nyolcadik után szó szerint sajnáltam, hogy be kell fejezni. Úsztam még 20 perc hátat - itt is a billegetős úszást erőltettem, 46-47 körüli tempószámmal. Egy gyorsúszó kollégát még háton is megelőztem.
Az előző poszt után Medve úrral némi vitába keveredtem ezzel a húzásrövidítéssel kapcsolatban. Leírom pár pontban, miért "erőltetem" ez a swinger stílust:
- A szép hosszú kartempók igazából csak hatos lábbal működnek, ahol a lábtempóval rá tudom magam "hajtani" az elöl lévő karomra - viszont a lábtempóm elég rossz és kb. 1000 méternél kikészülök tőle.
- A hosszú kartempó plusz kevés láb kombó rögtön 18 perces ezer métert eredményez, mert lelassulok a kartempók közben - ezt tudom úgy elkerülni, hogy a lassulást okozó kinyúlást egyszerűen elhagyom.
- A rövidebb kinyúlás sokkal stabilabb vállpozíciót eredményez, és reményeim szerint ezzel el tudom majd kerülni a folytonos vállfájdalom rémét.
- Mivel úgyis 30-40 perc gyorsúszás jut egy edzésre, azt mindig végig bírom pörgetve is - sőt, nem vagyok benne biztos, hogy nem bírnék ki akár 5-6 kilométert is. Ezt ki kell majd próbálni.
- Élvezem a dolgot, olyan mókás és közben olyan "sportos".