A fölötti örömömben, hogy átmentem a kockázati életbiztosításhoz tartozó orvosi vizsgálaton (tehát valószínűleg hiába kötöttem), egy hosszabb úszást terveztem a mai, tavaszias délutánra. 5 és 6 kilométer között vacilláltam, de nem különösebben izgultam, nekikezdtem: lesz még időm eldönteni... Kettes lábtempóval, szép hosszú kartempókkal úsztam, és egész a negyedik kilométerig viszonylag egyenletesen haladtam. Ekkor kezdett elfáradni a vállam, már nem tudtam olyan szépen kiemelni a karom a vízből - ezért döntöttem úgy, hogy nem megyek el hatig, hanem a Balaton-átúszás 5200 méterét teljesítem. Az utolsó kétszázban átváltottam hatos lábra, de egyébként végig a ketteset tartottam. Semmilyen egészségi problémám nem lett a végére a fáradtságon kívül. Megdöntöttem pár PB-t (vastagon szedve), íme az adatok:

• 1 km: 17:40
• 2 km: 35:17 (17:37)
• 3 km: 52:52 (17:34)
• 4 km: 1:10:59 (18:07)
• 5 km: 1:28:55 (17:55)
• 5,2 km: 1:32:15 (3:20)