Mért 1500-at terveztem mára: gondoltam, most, hogy egy cseppet sem vagyok másnapos, csúnyán le fogom alázni a PB-met. Hatos lábtempóval, váltott oldali kettes levegővel, erős kartempókkal haladtam. Ötvenenként számoltam a hosszakat, és direkt nem néztem az órámra. 800 körül azonban megint elkezdtem fáradni, így ezernél csak megnéztem az időmet: 16:55 volt - láttam, hogy ebből legjobb esetben is csak pár másodperces rekorddöntés lesz, így hagytam is a fenébe. Elkezdtem háton úszni, kicsit lábtempóztam, egykarú gyors és hát, valamint csúsztatás következett. A csúsztatás közben olyan jól ment a kettes lábtempó, hogy a végén mértem egy kettes lábtempós ötszázat: 8:55 lett - nem is rossz. Talán ezt tudnám hosszabb ideig is tartani.

De mi a tanulság? Az, hogy a heti 4x3, háton, "nagymama tempóban" úszott kilométer nem javít túl sokat az edzettségemen. A technikai tudásom által biztosított 17-18 perces (háton 20-21 perces) ezreken csak úgy javíthatok, hogy kemény, célzott edzéseket végzek (pl. úszom gyorsban is)... Pedig milyen jól estek ezek a lazítós órácskák!