1:52-es százas részidőkkel, 38-as tempószámmal úsztam 2 km-t: nem csoda, hogy megint legjobb idő lett - 37:16. Azon csodálkoztam viszont, hogy kibírtam végig, sőt, néha - hangsúlyozom: néha - egész könnyedén úsztam, a víz pedig susogott a fülem mellett - ha a karjaim nem lettek volna, azt hihettem volna, hogy egy megtermett lazac vagyok valami hegyi folyóban. Az ilyen szebb pillanatokra egyébként is a folyamatosság volt a jellemző: azt éreztem, hogy amikor az egyik karommal befejezem a húzást, a másikat már épp "mélyítem" bele szép ívesen a vízbe. Ha nem figyeltem arra, hogy csak akkor kezdjek el erőt beleadni, amikor a másik kezem már beért a vízbe, akkor a testem érezhetően elkezdtett kacskaringózni, a lábam lesüllyedt és rögtön lelassultam - ilyenkor épphogy átértem 38-cal a túlpartra, és elkezdtem kicsit jobban figyelni a lassú, íves vízfogásra. A végére megfájdult mindkét vállam, leginkább a fáradtságtól.
Címkék: lazac gyorsúszás vállfájdalom legjobb 2km legjobb idő tempószám
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://usznikek.blog.hu/api/trackback/id/tr223501528
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.