Ma az úszás tényleg nem cél volt, hanem eszköz. Tegnap este eléggé felbosszantottam magam munkahelyi problémákkal, és még reggel is zavart voltam. Emellett már két napja valami hörghurutféle kerülget, így hát úgy csobbantam be a kinti ötvenesbe a Dagályban, hogy örülni fogok, ha nem fulladok bele. Nagyravágyó két kilométeres, 1:56-os százas, 36 tempós tervemet azért így is sikerült teljesíteni, még ha nem is úsztam nagyon összeszedetten. Amikor elkalandoztak a gondolataim, a tempószámomon rögtön látszott - igyekeztem tehát az úszásra koncentrálni (bár akkor megy a legjobban, amikor teljesen ellazulok, de ez most nem volt opció).
Most sokkal jobban érzem magam, a tüdőm is és az agyam is. A dolog se bosszant annyira - a sport ma eszköz volt, és bevált!