Jaj, csinálod itt a reklámot nekem, ki vagyok én ehhez...:) ugyanolyan amatőr vagyok, legfeljebb időben vagyunk eltolva egymáshoz képest.
Továbbra is nagyon tetszik, ahogy foglalkozol a technikáddal.
Most külön nem szólnék bele a részletekbe, csak általános gondolatokat mondanék:
a.) annál jobban haladsz, minél érzékenyebben vagy képes megfigyelni a mozgásod részleteit. Minden apró részletet próbálj meg érzékelni, jó, ha sokfajta benyomás keletkezik Benned és abból próbálod leszűrni mindazt, ami előrébb juttathat.
Ahogy a jó úszóedzők közül is a kreativitás dönt a legjobbak javára, úgy ez a felnőttként úszni tanulgatóknál is nagyon sokat segít, sokat jelent a hatékonyságban és a fejlődési ütemben. Sose csak sablonokban gondolkozz, nincsenek kőbe vésve a fenti gyakorlatok, és azok sem, amelyeket ezeken kívül ismersz vagy meg fogsz ismerni, Te is átírhatod ezt. A legfontosabb, hogy sose csak megszokásból vagy ajánlásból csináld őket, mindegyikről derítsd ki, hogy mit javít és MIÉRT (tehát az okot, - ne elégedj meg azzal, hogy valaki azt mondja, ezt csináld! Aki nem tudja megindokolni a javaslatait, azzal az oktatási képességeit minősíti).

b.) mindig tartsd fenn Magadnak a jogot ahhoz, hogy bármiben is kételkedj. Akár még szakkönyvek adott javaslatait is bíráld felül (nem is beszélve az akármilyen eredményeket is elérő versenyzőkről), ha elég saját tapasztalatod gyűlt fel az adott dologgal kapcsolatban és nem tartasz valamit száz százalékig elfogadhatónak vagy megérthetőnek, beláthatónak.

Most pedig tárgyilagosan: megfigyelésem és logikám szerint a technikai gyakorlatok a tökéletestől eltérő technikát nem a lovon ülve rángatják fel a ló hátára, hanem ezt a ló másik oldaláról próbálják megtenni. Vagyis az egyik szélsőséget egy másik szélsőséggel kiegyensúlyozva állítják be az optimálist.
Optimalizálni kell a vízfogást, a törzs és a váll elfordulását, sok mindent. Pl. a váll elfordulása egy bizonyos mértékig szükséges, különben kaszáláshoz vezet, ami sok más hibával - fizikai nyelven az erővektorok szétszóródásával - jár (így úsznál technikázás nélkül, ösztönösen), egy bizonyos mérték felett pedig túlzott és felesleges többletenergiát használnál vele (így úszol technikázás közben). Nyilvánvalóan a kettő között van az optimum. Ha eleget technikázol, az éppen annyira fogja kordában tartani a technikázáson kívüli (pl. versenyeken, időmérések alatti) mozgásodat, hogy az legtöbbször közel marad az optimumhoz.

@FüziMedve: Nos, én annyira ragaszkodom a "természetes" úszásomhoz, hogy minden egyes alkalommal kell 300-400 méter, hogy az elfordulásom, vízfekvésem elérje az elfogadható mértéket. Még akár úgy is, ha minden nap lemegyek úszni.

Ha pl. a legalsó videón - zipper drill - látható gyakorlatról kellene beszélnem a saját logikám és tapasztalataim alapján, akkor azt mondanám, hogy ennek a következő céljai lehetnek:
a.) segít, hogy ne kapkodd el a kartempókat (nyugodt előrenyúlások), mivel megnyújtja az ezek közötti időkülönbségeket a sok köztes lábtempó által
b.) segít ahhoz is, hogy mivel csökkenti az előrehaladáshoz a kartól elvárt munkát, növeli a rá jutó figyelmet (ezáltal könnyebb lehet javítani a kartempó stílusát annak minden fázisában, főleg az alacsony kézfej-előrevitelt, a magas könyököt, a szűk víz feletti kartempót, a kellő vállfordítást), hiszen a helyes lábtempó a helyes kartempóhoz képest egy egyszerű és automatikusabb mozdulatsor.
c.) javítja a korábban esetleg túl rövid előrenyúlást és érzékelteti ennek jelentőségét, hiszen a gyakorlat részben kvázi siklást szimulál.
Érdemes megnézni előről a tagot: ezt nevezem én csőúszásnak, olyan, mintha egy magas, de nagyon keskeny kis folyosón kellene úsznia: a combjánál, szinte nyújtott kart - tehát teljes tolást - követően magasan viszi a könyökét, szűken és messzire nyúl előre. Nagyon hasznos gyakorlat.

mi az, hogy "természetes" úszás?

@FüziMedve: A kommentedben "ösztönösnek" nevezted. Nagyon sokat úsztam így (amikor még nem figyeltem a technikára), ezért mindig visszaesem.

(Nem elégséges elfordulás, magasan tartott fej, kaszálás.)

Gond ennél a gyakorlatnál akkor lehet, ha a lábnak nem elég a tolóereje, és így nem tudsz elég sebességet elérni ahhoz, hogy "egyben maradjon" a mozgásod. Ez esetben lehet segíteni a dolgon uszonnyal vagy végső esetben tenyérellenállással is (ez utóbbit viszont csak annak javasolnám, akinek már teljesen rendben van a vízfogása és a húzásmintája is).

ja, értelek. Ha úgy érzed, muszáj mindig egy kicsit kiereszteni a lovakat, tedd nyugodtan, csak tudd, minden hossz, amikor döntésed szerint nem figyelsz vagy nem tudsz odafigyelni a technikádra, emészteni fogja azt. Néhány száz méter persze nem olyan mennyiség, hogy ez gond lenne.

Még a többi videóról is röviden, amit én gondolok róluk:
Side kick (ez volt az egyik kedvenc rúgásom neve, amikor még kick boxoltam :) ): szerintem itt az oldalra fordulás közbeni egyensúlyozásra és az előrenyúlás helyes kartartására lehet ráérezni.
One-arm-by-side: szerintem ezt most még hanyagold, szerintem ez inkább a húzáserőt fejleszti, és erősen támaszkodik a tökéletes egyensúlyra és technikára, mivel a közegellenállás így elég nagy a csökkentett előrehajtó erőhöz képest.
Closed fist: hasonló a véleményem, mármint hogy ezt még ne csináld: ez a pozitív közegellenállást (ami által a húzóerőd érvényesül) csökkenti le, csakúgy, mint az ún. teknőc használata.
Drill catch-up: javíttatja a kartempó hosszát (a messzi vízfogást és a végigtolást), és oda lehet figyelni közben a szűk víz feletti melóre is, úgyhogy ezt nagyon ajánlom!
Olimpia: az úszásban mindig vannak megmagyarázhatatlan kivételek szinte a fizika alól is, de ezek szerintem általában alapképességek miatti különbségből eredhetnek. Általában véve, ahogy én tudom, a lábtempó közben a comb és a lábszár izmai fajlagosan ugyanannyi munkavégzés alatt több oxigént fogyasztanak, mint amennyit a kartempó közben az ehhez hozzájáruló főbb izmok. Az én feltételezésem, hogy az oxigénszükséglet exponenciálisan (vagy legalábbis a lineárisnál jobban) nő az elvégzett munkához képest. Mindezek miatt - is - természetesen az ideális munkaponthoz a kartempótól kell elvárnunk a haladást biztosító erő döntő részét, de a lábtempó is jelentékeny - nem elhanyagolható - mértékben szükséges ehhez. Úgyhogy ha valaki elkezdi tanulni a gyorsot, a lábtempóra én mindenképpen azt mondanám, hogy a hatost használja legalább addig, amíg a helyes kartempót nem tanulja meg és nem rögzíti egy jó szintig, ezt követően pedig úgy változtatja meg, ha szükségesnek tartja, ahogy akarja.

@FüziMedve: Köszönöm a tartalmas kommenteket!

szívesen! Szólj nyugodtan, ha túl sokat beszélek, nem sértődök meg.
Vagy tilts le :)

@FüziMedve: Egyáltalán nem, csak nem tudok reagálni. :)

Mostanában a vízfogással "szenvedek" a legtöbbet. Mennyire nyúljak vajon előre a víz fölött? (Egyáltalán, merrefelé nyúljak? Hiszen akkor épp fordulok a testemmel a vízfogás irányába. Hagyjam, hogy a vízfogás a testem forgása miatt következzen be, vagy nyúljak lefelé a víz irányába? Mennyire jó ötlet, hogy a vizet fogó kéz "kifele" mozdításával rásegítek az elfordulásra, vagy ez inkább az áthúzás miatt következzen be?)

Látod, mégis tudok reagálni.

Nem biztos, hogy értek mindent, pl. ezt a "lefelé nyúlást" sem teljesen. Ha a kézfejed a víz feletti fázisban megfelelően viszed előre, azaz éppen a víz színe felett, akkor ennek nem lehet lefelé nyúlás érzete. Valahol áttöri majd a vizet, de azt sem nagy szögben, és inkább lazán beleejted a mancsod, mintsem valami különös és megfontoltan kidolgozandó pillanatról lenne szó. A szabadítástól kezdve ezt az előrefelé irányuló mozgást a magasra emelkedő könyök irányítja, egészen addig, míg a könyök síkjáig nem jut előre a kézfej (kb. a víz feletti fázis közepéig), majd innen a kézfej vezeti a táncot tovább, szinte maga után húzva az alkart, a könyököt, az egész kart, és ezzel együtt a vízfogástól már a vállat is az előrenyúlás végső pozíciójáig. A test "minden részecskéjének" a kézfej ezirányú mozgásának könnyedségét kell biztosítania, elsősorban a váll megfelelő elforgásának. Ez a mozdulat gyakorlatilag olyan, mintha hátratett karral hason feküdnél a földön közvetlenül a fal mellett, és előre kellene nyúlnod mondjuk egy doboz hideg sörért :), amit csak úgy tudsz megfogni, hogy a válladdal is utánanyúlsz még egy kicsit a karodnak. Egyáltalán ahhoz, hogy a hátratett karoddal előre tudjál nyúlni, szükséges, hogy a tested és főleg a vállad elforgasd, mert körkörös - kaszáló - előrenyúlásra nincs elég helyed a fal miatt. És hogy elérd a folyékony kenyeret, nem elég, ha csak előreteszed a kinyújtott praclid, egy kicsit rá is kell fordulnod még vállból, különben szomjas maradsz :)
Visszatérve a konkrét úszómozdulatra is, technikázás közben a vízfogás legyen minél messzibb, akár annyira is, amennyire csak lehet (erre utaltam, ez a ló túlsó oldala), ártani nem árt, ha ezt gyakorlod, majd normál úszás közben úgyis annyira fog beállni, amennyire szükséges. Ez fizika is: amíg a kéz és a kar a levegőben halad, addig sem találkozik a víz közegellenállásával. A vízfogás szöge, de még a kézfej vezetési magassága sem olyan fontos, mint a hosszú vízfogás: sokszor látni teljesen különböző víz feletti kartempó-stílusú, kiváló versenyzőket, de egy közös bennük: mindegyik távol fog vizet.
"Mennyire jó ötlet, hogy a vizet fogó kéz "kifele" mozdításával rásegítek az elfordulásra..." Ezt a kérdést nem biztos, hogy jól értelmezem. A vízfogás a pozícióját tekintve történhet vállszélességnél vagy a tengelyvonalhoz közelebb, lényeg, hogy ne történjen keresztbenyúlás, tehát a tengelyvonalon ne nyúlj át. Még mindig azt mondom, a kéz könnyed előrevitelének kell mindent alárendelni, ehhez kell minden részednek úgy és annyit mozdulnia, hogy ez viszonylag kényelmes lehessen.

@FüziMedve: "Mennyire jó ötlet, hogy a vizet fogó kéz "kifele" mozdításával rásegítek az elfordulásra..."

Ez mindjárt értelmét is vesztette. Ti. ha teljesen előrenyúlok, nem tudok rásegíteni az elfordulásra. (Arra gondoltam, hogy a fejem mellett "előre és lefele", tehát a medence alja irányába nyúlok, és ahogy "beleakad" a vízbe a kezem, még kifele tolom egy kicsit a vizet, hogy a testem elforduljon.)

Ha azonban teljesen előrenyúlok, nem tudom ezt megcsinálni. Valami más miatt kell elfordulnom :).

@FüziMedve: Rögtön meg is tudom fogalmazni az elfordulással kapcsolatos problémámat. Tegyük fel, hogy "catch-up drillt" (váltott karú úszás, csúsztatás?) csinálok, és a jobb oldalamon haladok (a bal karommal most húztam át). A testem mellett előreviszem a bal kezem, kinyújtom a karom. Mitől fogok átfordulni a jobb oldalra? :) És mikor?

hát, ne várd a sült galambot :) billenj át! Magától ez nem fog megtörténni. Fordulj el és kész. Miután a jobb karod már nyújtva van elöl, és megy a bal is előre, koncentrálj a bal kézfejedre és nyúlj vele teljesen előre, mintha ezzel is el akarnál érni egy dolgot Magad előtt. Nagyon fontosnak tartom észrevenni az említett catch up drill gyakorlatnál a videón, hogy amikor a fazon mindkét karja elöl van, az nem csak annyiból áll, hogy elöl tartja nyújtottan! Látszik, hogy mindkét vállával még nyújt is rajta, tehát a vállaival is segíti az előrenyúlást.
A "csúsztatás"-t egyébként eltaláltad, csúsztatásos úszásnak azt hívják, amikor az egyik kar (előrenyúlás közben) bevárja a másik kart legalább annak a vízfogásáig, vagy még tovább.

@FüziMedve: Ma megint lenn voltam rozmárkodni, kifejezetten a csapásszám alacsonyan tartása volt a célom. 45 perc után sikerült valami úszásnak nevezhetőt összehoznom, mikor is hármas levegővel, magas könyökkel, gyenge (hatos?) lábtempóval, 37 csapás körüli ötvenekkel haladtam. Ám elképesztően lassan! (2:20 körüli százak.)
Nem tudom, innen hogy tudnék úgy gyorsulni, hogy a csapásszámom ne emelkedjen. Ti. úgy érzem, hogy a lassúságom oka az, hogy az áthúzások közötti siklások alatt nagyon lelassulok. Csak úgy gyorsulhatok, ha ezt a siklást rövidítem le, akkor viszont felmegy a csapásszámom 47 körülire (ez a 2:00/100m tempó).
Ha tovább gyorsítanék, azt már csak lábból tudom megtenni, de akkor kidöglöm pár száz méter alatt (1:45/100m).

A blogodban azt olvastam, hogy jó volt mindig is a lábtempód. Ez azt jelenti pl., hogy le tudsz úszni 1 perc alatt 50 métert csak lábbal? Mert ez megmagyarázná némileg, miért nem lassulsz le a siklás alatt.. :)

Tehát a gyorsulás másik útja a jobb lábtempó lenne... Biztos tévedek.

Alapból azt mondanám, hogy erősítsd a húzásokat. A kartempó egyetlen fázisa, amibe erőt, lendületet kell adni, az a húzás (és a tolás), az összes többi fázis a lehető leglazábban tartott karral, erőlködésmentesen történik (a hátúszásban ugyanez a helyzet, csak ott ez a kontraszt kevésbé látványos). Ha a gyakorlat közben úgy érzed, csak kevéssé haladsz, erősebbeket húzz, emellett felvehetsz TEA-t vagy tappancsot. Ezzel a gyakorlattal most Neked nem a lábtempó erősítése a cél (bár az is lehetne, de az majd akkor lesz, amikor a kartempód már nagyon rendben lesz), hanem amit leírtam tegnap.
Nekem valóban az általam megfigyelt úszók többségénél erősebb a lábtempóm egy adott iramot tekintve, ez azonban nem feltétlenül előny, vagy ha mégis, nincs nagy jelentősége. Csak lábtempóval még sosem mértem egy hosszt sem, de szerintem nem is fontos, az már viszont igen, hogy emlékeim szerint 33-as medencében a normál úszásomhoz képest mindössze két vagy három kartempóval több tesz ki egy hosszt az, ha csak karral úszok, lábtempó nélkül, lábbal csak egyensúlyozva.
A legfontosabb cél a kartempó hatékonyságának növelése, szerintem csak erre kell fókuszálnod. A jó és hatékony kartempó - természetesen a rendszeres edzésekkel járó erősödés mellett - minden más problémádat is megoldja majd, a lábtempóddal éppen ezért a javaslatom szerint nem is kell külön foglalkoznod (legfeljebb ha ilyen problémákba botlasz, mint most).

A siklás alatt én nem az erős lábtempó miatt nem lassulok le, hanem azért, mert igyekszem erőseket húzni (pontosabban az erőt kizárólag a húzó szakaszban kiadni), és szűken úszni (kis közegellenállással). Ez többet jelent az előrehaladást illetően, mint egy akár túlzottan felerősített lábtempó.

Ha valamikor kezded úgy érezni, kezd túl összetett vagy zavaros lenni a dolog, ahogy mondtam, egyszer egyeztethetünk időpontot és a gyakorlatban is segítek szívesen.

@FüziMedve: Szervusz! Pont egyszerre írtunk, most kitettem egy új posztot. Tulajdonképpen a legérdekesebb része az, hogy csak lábbal pont ugyanolyan gyorsan haladtam, mint amikor a "cipzárazást" csináltam (kb. 15 csapást hosszonként). Semmit sem tett hozzá a kartempó a sebességemhez, csak amikor a lábat visszavettem minimálisra... Ez egy talány. (Egyébként a "normál, ösztönös" úszásom közben se nagyon használom a lábamat.)

A felajánlást köszönöm, egyszer élek is vele, de előbb még gyakorlom egy kicsit ezt a siklásos úszást...