Persze nem rólam szól főleg ez a poszt; ma összeakadtam egy igazán szépen és gyorsan úszó kollégával a medencében. Először azt hittem, hogy a nagy nekiindulásának 200 méter után vége szakad, de nem, még másfél kilométer után is tolta neki, igaz, már nem annyira gyorsan. A két kilométert kicsit vállfájósan befejeztem (nem kellett volna az a sok hátrafele feszítés a jobb karomnak, amit tegnap jóga gyanánt csináltam), és megfigyeltem, mit csinálhatok rosszabbul. Két dolog tűnt fel: először is, nagyon szép, spiccben tartott lábfejjel végzett lábtempója volt, amitől csak úgy siklott a vízben - mintha nem is a karja dominált volna áthúzáskor. A másik, amit láttam, hogy nagyon szépen veszi a levegőt (igaz, minden másodikra, míg én minden harmadikra vettem), nem emeli egyáltalán a fejét. Szinte nem is lehetett megállapítani, melyik irányba vesz levegőt. A karját elég lazán vitte előre, és már rögtön a feje mellett vizet fogott, nagyon óvatosan - után a víz alatt nyújtotta teljesen előre a karját. Ha valaki kívülről nézte, és nem mellette úszott, nem is gondolta volna, milyen gyorsan halad. (Én kb. 8:30-as ötszázakat saccoltam neki.) Az én időeredményeim ehhez képes elég gyengék: 10:09, 10:17, 10:18, 10:31. Összesen 41:15 a két kilométeren.
Címkék: technika gyorsúszás lábtempó
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://usznikek.blog.hu/api/trackback/id/tr622899473
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.