Ezen a szép, hófödte tavaszi reggelen egy kicsit elmélkedek az úszással kapcsolatos tapasztalataimról.
Valószínű, hogy úszástechnikától függetlenül a hosszabb, erős terhelések nehezen gyógyuló vállfájdalomhoz vezetnek nálam. Jellemzően a fél órát meghaladó edzések, időmérések után alakul ki a jobb vállamban a fájdalom - ebből több következtetést le tudok vonni. Nyilván a vállaim tartóizmainak fejlődése nem bírja követni a nagy hát- és mellizmaim fejlődését, és amikor elfáradnak, az áthúzás "kiugrasztja" a helyéből a vállamat.
A másik oldalon ott van, hogy fél órányi edzéssel is képes vagyok javulni, főleg a 400 méter kórüli (200, 400, 800) középhosszú távokon. Egyébként ezeket a távokat élvezem is a legjobban. Nincs értelme tehát emelni az edzések időtartamát - erre egyébként a Swim Smooth oldal is figyelmeztet. Szerintük 5:45 feletti 400-as idő esetén még bőven elég az 1500 méter körüli teljes edzéstáv. Nos, eddig is sok minden bejött, amit írtak, talán ez is igaz.
Ebből az is következik, hogy "maratoni" távokon maximum a részvétel szintjéig tudok eljutni a fenti aktivitással. Lehet értelme elindulni a Cetrenden, Átúszáson, de az órát talán otthon kell hagyni.
A laza hátúszás és a lábtempózás tökéletesen alkalmas arra, hogy az edzés hátralévő 30-40 percét kitöltse. A lábtempó lassú javulása egyébként pont a középhosszú távokon (400) már fontos is lehet.
Még pár szó a testsúlyomról. Már hónapok óta 81 és 82 kiló között ingadozom, tehát kimondható, hogy a jelenlegi fizikai inaktivitási szintem nem enged ennél sokkal kisebb számot a mérlegre. Nem mintha kövérnek érezném magam egyébiránt.
Most pár napra elutazom, így hát poszt legközelebb a jövő héten lesz. Remélem, addigra megjavul a vállam is.
