az nem baj, hogy hajrá közben kicsit nő a tempószám, nyilván nagyobb problem lenne, ha nem tudnál hajrázni a végén, nem? Mondjuk az utolsó ötszáz annyival jobb iramú lett, hogy ha el sem olvastam volna a beszámolód, már csak az időkből is egyértelműnek tűnik, hogy hagytál időt az elején, vagyis még lehet csiszolni az irambeosztásodon (=ugyanennyi össz. erőfeszítéssel picivel jobb időt is mehettél volna).
Az mindig jó érzés, ha van erő hajrázni, néha túl csábító is, viszont amennyivel emiatt óvatos vagy az elején, annyit nem fogsz tudni behozni a végén. De ez egy általános szabály is minden távra.

Kérdésem: mindig hosszútávokra fogsz készülgetni? Standard medencés számokra sosem?

@FüziMedve: ez függ attól, hogy mikor érek olyan szintre, hogy "égés" nélkül kiálljak a rajtkőre. Meg hogy mikor tanulok meg (ill. merek - a hátam miatt) megfelelően fordulni.

Égés? Mi? Hogy felállsz a rajtkőre? Merthogy?
A fordulón meg nem múlik túl sok, inkább a robbanékonyságon és az alapgyorsaságon. Még akkor sem olyan vérciki a parasztforduló, mint gondolnád, ha nincs semmi bajod, pláne, ha gally a hátad. Láttam már játékost, aki a 12 órás versenyt is végigbukózta, 100-on pedig talán ha 1 mp-et jelent a fordulók közötti különbség.
De igazából nem is a versenyzésre gondoltam első blikkre, hanem arra, hogy az 50-es, 100-as, 200-as időid nem érdekelnek, vagy ezeket nem akarod fejleszteni?

@FüziMedve: szoktam rövidebbeket is "mérni", pl. az 50 37 mp, a 100 1:24, a 200 3:03 jelenleg. Sőt, szoktam úszni is "sprinteket", pl. 6 x 50 sok pihenővel. Az az igazság, hogy inkább a nyílt vízi úszásokat szeretem, azok pedig alapból hosszabbak.

De nem úgy értem, világosabban fogalmazok: nincs kedved valamikor primer célként kitűzni azt, hogy mondjuk egyre jobb időket úszol 200-on vagy 400-on, és kifejezetten erre edzel?

Mert különben én is a nyíltvízieket szerettem mindig is a legjobban, és akkor még finoman fogalmaztam, de sokszor éppen azért javultak a hosszútávú időim is, mert egy-egy periódusban ráálltam a középtávokat - 200, 400 - javítani.

@FüziMedve: elgondolkodom rajta. Megnézem a Counsilman könyvében, mit csinálnak másképpen a "középtávosok". Te mit ajánlasz? Van tenyérellenállásom is... :)

Ajánlani nem mernék semmit, de elmondom, nálam ez hogy történt: az edzéseken belül elkezdtem növelni az intenzíven úszott hosszok arányát (a naplómban ne keresd, ez még ante domini volt...), a gyakorlatban ez többnyire 500-1000-1500 méteres iramúszásokat jelentett, de ezeket időről-időre egyre nagyobb erőbedobással csináltam, ahogy erősödtem is tőlük. Egy idő után az iramúszásokat kifejezetten az edzés végére toltam, hogy állandóan a fáradtsággal kelljen küzdenem, mert ez minden alkalommal jobban és jobban megerősített lelkileg és fizikailag. Az edzés elején, szinte minden alkalommal, rögtön a bemelegítés után egy időméréssel kezdtem, egyfolytában ostromoltam a PB-met (legtöbbször vagy az 1 km-eset, vagy a 400 méterest), ez volt az elsődleges rövid távú célom. Ez éppen egybeesett azzal az időszakkal, amikor számos csalódás után eszeveszett motivációt éreztem végcélként a másfél órás BÁ-ra és a háromszoros teljesítésre, úgyhogy tényleg nagyon intenzív volt az ekkor vízben töltött minden idő. Aztán brutálisan áttörtem ezeket a szinteket, majd próbáltam ezt az iramot kinyújtani nagyobb távokra, és az alapgyorsaság javulásával megalapozva egymás után döntöttem meg a 1.5, 2 és 3 km-es, majd az 5.2-es időimet is.
Ehhez kell persze egy elég stabil technikai alap, és bár nem láttam már régóta az úszásod, azt gondolom, ez már Nálad adott lehet.

@FüziMedve: és egy edzésen összesen hány km-t úsztál?

akkoriban legtöbbször úgy emlékszem 3-3,5 km-t, ritkán 4-5 között, meg egyszer-egyszer hosszabb távot is, de az már csak teszt volt.

@FüziMedve: néztem az egri eredményeket, egy 6 perc körüli 400-zal már lett volna keresnivalóm, és az nem is tűnik elérhetetlennek, még parasztfordulóval sem...