Láttam, hogy végre megint egyedül leszek a pályán, a néniket elzavarta a hófúvás. Így hát megpróbáltam megemberelni magam, hogy méltó legyek a megtiszteltetéshez, ötszáz, immár nem csúsztatva, hanem inkább folyamatosan úszott méter után megint belekezdtem egy 8x100 méterbe, hosszú pihenőkkel.
Az eredmények: 1:38, 1:32, 1:36, 1:36, 1:33, 1:36, 1:36, 1:36. Kb. átlag 4-5 másodperccel jobbak, mint tegnapelőtt: ennyit számít, hogy nem csúsztatva kezdtem bele, hanem "erőből hosszan". A legjobb időket akkor úsztam, amikor jól tudtam időzíteni a karmunkát: a magasról előre vízbe csapódó karom lendületét a vállammal megpróbáltam a másik, áthúzó karom gyorsítására használni, ilyenkor szép szűken úsztam, magas könyökkel. Az egyetlen bibi az volt, hogy a viszonylag gyors oldalváltáshoz erősebb lábtempó kellett, így hát az utolsó kettő száz méter végére (kétszer is) begörcsölt a vádlim. Egyébként kevésbé fáradtam el, mint a múltkor.
Utána úsztam még 40 percet viszonylag tempósan, nem csúsztatva, élvezve az arcomba csapódó hópelyhek frissességét. A tempószámom 37-38 volt úgy, hogy egyáltalán nem kellett hozzá csúsztatnom, még érzetre is egész gyorsúszásszerű volt.
Ja, itt egy videó, ahol megfigyelhetjük, a Swim Smooth szerint milyen a tökéletes úszás. Tényleg szépen úszik, ha pedig megnézzük a mérőszámokat (32 kartempó, 1:16-os laza 100 méter), akkor hozzá még el is szörnyedhetünk.
