Kicsit bujkál bennem valami, reggel azt se tudtam, most orvoshoz menjek-e vagy úszni, de szerencsére ez utóbbi mellett döntöttem. Lassabbra állítottam a sebességemet (1:54 / 100 m), és megpróbáltam a 37-es tempószámot tartani 2 kilométeren keresztül.
Éreztem, hogy csúsztatnom kell a 37-hez, így hát megint kicsit alább adtam a folyamatosságból. Cserébe néha 35-36 tempószámmal is tudtam tartani a sebességet. Érdekes, hogy csúsztatás közben mennyire halkan siklom a vízben, gyakorlatilag nem is érzem a víz mozgását. Tévesen azt gondolhatnám, hogy lassabban haladok, de az óra mutatja, hogy nem. Egyszerűen csak ez a csendes, nem örvénylő vízmozgás mutatja, hogy áramvonalas vagyok.
A fordítottja is igaz: amikor kicsit folyamatosabban próbáltam úszni, rögtön éreztem a combjaimnál a víz áramlását: a tempószámom pedig 38-ra kúszott. Tulajdonképpen azt éreztem, ahogy a lábammal fékezem magam! Azt lehet mondani, hogy ha vízmozgást, nyomást, örvénylést érzünk a bőrünkön (és azt nem az áthúzó karunkon érezzük), akkor épp fékezzük magunkat azzal a testrészünkkel.