Még életemben nem úsztam annyit folyamatosan, mint ma reggel. Igen, jól sejtitek, 200 m lábtempó után leúsztam a keddre tervezett 4 km gyorsúszást. Az idők: lábtempó - 7:05 (17:42 / 500m). A 4 km ötszázas idői: 11:19, 11:24, 11:38, 11:54, 11:55, 11:44, 11:29, 11:51. A vége 1:33:19 lett (11:39 / 500m).
Eredetileg 1,5-2 km-nek indultam neki, de aztán ez lett belőle. A gondolkodásomat végig a következő mondat uralta: "Van még időnk. Ráérünk!". Túl lassúak vagyunk? Ráérünk még gyorsulni. Nem sikerült a csapás? Majd legközelebb!
Arra figyeltem, hogy a vízfogás jó legyen, tartsam a 44-46-os tempószámot ötvenen. (Pl. a legutolsó hosszt 46 csapásból abszolváltam.) A fejet "lefelé" erőltettem, hogy ne emelgessem. A levegőt kicsit hátrafelé vettem, legalábbis így próbáltam magam rávenni, hogy ne emeljem a fejem. 1 km körül elkezdett fájni a vállam, amin úgy segítettem, hogy még jobban elfordulva, szinte függőleges felkarral vittem előre a kezem, így a vállam szabadítás után teljesen ellazulhatott. Ügyeltem a hajlított kézzel történő áthúzásra is, vállaim kimélendő. A lábam, talpam párszor be akart görcsölni, de a lábtempó "levételével" sikerült megelőznöm.
Szerintem menni fog a Balaton-átúszás.