Kár érte, a leírásaidból én úgy látom, hogy ezt a BÁ-t elbtad :) Oké, biztosan jólesett, meg minden, ezt nem vitatom! De... Ha egyszer az életben még lesz a BÁ-n időcélod, lehet, hogy ezt a mostanit egy picit bánni fogod. Ha a továbbiakban is csupán leúszkálod, akkor persze tárgytalan, amit írtam.

@FüziMedve: Ha arra gondolsz, hogy a Backwaterman-hez képest mennyivel lassabb voltam, akkor vedd figyelembe, hogy ott neoprénben úsztam... Engem nagyon gyorsít a neoprén, simán levesz egy percet a kilométereimből!

Kevésbé arra gondolok, többé inkább a hozzáállásodra.

@FüziMedve: Lehet, hogy igazad van, de szerintem nincs igazad. Teljesen elégedett vagyok mind az időmmel, mind pedig a hozzáállásommal.

Nem kell, hogy igazam legyen, én csak azt olvasom, amit leírtál. Az pedig úgy tűnik, arról szól, hogy úszkálni mentél a BÁ-ra, nem érdekelt az időd. Ennek ugyan eleve ellentmond az 1:35, de nem tudom, mi lett volna a maximum, ha a "nem is annyira"-nál jobban érdekel az idő, ha a vállfájdalmak enyhítésére nem a három edzést választod, ha... A BÁ-t szent kötelességként aposztrofálod, csak egyszer van egy évben, és minden évben eggyel öregebbek leszünk. Ráadásul Te még edzésben is vagy. Erre így összességében mondtam, hogy kár érte.

@FüziMedve: 1:35-nél jobbat semmilyen hozzáállással sem úszhattam volna idén. Nekem alapvetően az a véleményem, hogy hosszabb távokon akkor osztjuk jól be az energiánkat, ha legalább a feléig kellemesen érezzük magunkat. És lám, hiába az "úszkálni mentem" hozzáállás, már a fele előtt elkezdett fájni a csípőmnél valami. Mi lett volna, ha erőltetem? Talán be se fejezem, vagy csak sokkal rosszabb idővel.

1. Ha tényleg az 1:35 volt a maximum, akkor a hangulatleírásod tűnik kicsit ellentmondásosnak...
2. Nem az én véleményem, ezt nálam okosabb emberek mondták, de én is kénytelen voltam tapasztalni, hogy amennyit az út első felén megspórolsz, annyit soha az életben nem tudsz behozni a második felén. Nem tudom, Neked mi a kellemes érzés, de én bármikor úsztam adott távon legjobb időt, ha egy pillanatig is kellemesen éreztem magam, azt máris arra használtam, hogy még több erőt beleadjak... De o.k., ez én vagyok, megértettem :)
3. A "mi lett volna, ha" bármikor előfordulhat, akár nyomod, mint az atom, akár pancsizol. Igazad lehet, ha azt mondod, ha már eleve nagy erővel kezdesz, rosszabb időt úsztál volna, ezzel semmi bajom. Kérdés: már előre tudtad, hogy fájni fog?
4. Kicsit kacifántos az, amikre predesztináltalak Téged, volt, hogy szóban az ellen is hevesen küzdöttél, amin jelenleg már régen túl vagy, most viszont már az a helyzet, hogy olyan kapukat döngetsz, amire bizony őszintén mondom, egy garast sem raktam volna korábban... Már szinte csak be kell lépned, nagyon közel vagy! Elképesztő, meddig jutottál!

@FüziMedve: Köszi! Gondolom, jobban tisztában voltál azzal a folyamattal, ahogy az úszás "beszippantja" az embert, ezért sürgettél (sürgetsz). Egyre inkább mindent tavak, folyók, tengerek, medencék köré szervezek. Ha nincs meg a heti 15 km, már úgy érzem, keveset úsztam. És ez még csak rosszabb lesz...

Nem, nem ebből a szemszögből nézem, hanem abból, hogy a saját tapasztalataim alapján talán nagyobb távlatban látom azt, amit idővel elérhetsz. Tudom, mit érezhetsz majd évek múlva akkor, ha ezek nem sikerülnek, vagy motiváltság, céltudatosság hiányában eleve ki sem tűzöd ezeket célként, és azt is tudom, milyen lenne ezeket a sikereket átélni, milyen hatással vannak ezek az emberre, lehetnek Rád is. Azt már sokkal kevésbé, hogy milyen szinten szabad Téged kívülről forszírozni ezek irányába :) De hát nem baj, ha birkózunk egy kicsit néha, hogy erről én is képet kaphassak, nem? Ha megutálsz, hát megutálsz, ez lepereg, de ha tízből csak egyszer sikerül Téged az elgondolkodtatáson túl megmozdítani, már megérte nekem!

Hadd meséljek el valamit...
Van egy nagyon jó fej fickó, talán Te is hallottál már róla, Szijártó Ferinek hívják, velem kb. egyidős, ugyanilyen önképző amatőr volt, mint én. Hozzávetőleg egy időben is kezdtünk BÁ-zni, talán még azonos körüli is az átúszás-számunk, és ez neki is több, mint ahány éve nyomja. Sokáig előttem járt pár perccel, és ő is elég korán, tőlem függetlenül kezdett nyomulni a másfél órára. Kettőnk közül ő volt az abszolút esélyes erre, egészen közel volt és hosszú éveken keresztül képes volt hozni ugyanazt a szintet. Hogy mennyire akarta... Leborotválta a szőrt a karjáról, lábáról a BÁ előtt, kopaszra nyírta magát, fényképeken elemezte az úszósáv kanyarjait, szűk fürdőgatya, stb., mindent a legapróbb részletekig megbeszéltünk, hogyan lehetnénk gyorsabbak, - de én igazából végig a holdárnyékában voltam... Egy nagy közös hibánk volt: bár külön edzettünk, de mindketten erőnléti edzéseket csináltunk. Ezen majdnem elbuktunk! Mivel erőben ő volt a jobb, ő került előbb a tűzhöz: már 2001-ben 1:32-t úszott, aztán: 2002 - 01:31:18, 2003 - 01:31:15, 2004 - 01:31:27, nem akármilyen pechszéria! Ebben az utolsó három évben összesítve is csak 4 perccel maradt el... Aztán 2006-ban még egy 01:32:47, majd úgy tűnt, elengedi a fonalat: 2007-ben csak 01:37:56, 2008-ban 01:38:12. Biztosnak látszott, hogy feladta, ráadásul ekkor már fordult a kocka is, én már másodszor kerültem másfél órán belülre, nem is kicsivel, de 2009-ben számomra teljesen váratlanul feltámadt és mindent beleadott: 01:30:31!!! Hihetetlen...Kilométerenként 6 másodperc, azaz 6 méter hiányzott neki. 2010-ben még egy lapáttal rátett az edzésekre, megdöntötte a saját legjobb 200-as és 400-as időit, nagyon készült, aztán becsapott a villám: elmaradt a BÁ… Talán ezen tört meg, nem tudom... 2012: 01:40:18, 2013: 01:39:24, 2014: 01:43:09, most már biztos, hogy vége. Nem beszéltem vele évek óta, de látom, hogy ez már csak hagyományőrzés nála, befejezte a versenyzést. Innentől kezdve az egész lehet nagyon kellemes érzés neki, lehet, hogy én is ilyen leszek nem sokára, talán már az is vagyok, nem tudom, de van egy nem jelentéktelen különbség köztünk: nem hiszem, hogy képes kizárni mindenféle keserűséget magából akkor, ha visszagondol a korábbi évekre. Nem hiszem, hogy ne adott volna bele mindent a legjobb tudása szerint, tehát ez látszólag meg is nyugtathatná, de pont a testi-lelki erőfeszítés áll nagy kontrasztban azzal, hogy hosszú időn keresztül olyan közel állt a célhoz, mégsem tudta elérni. Az én legszebb BÁ-s emlékeimet ellenben éppen ezek az évek jelentik, gondolatban újra meg újra átélni azokat a pillanatokat, ez még most is leírhatatlan belső boldogságot jelent számomra, minden akkori edzéskartempó sokszorosan kamatozik ennyi év elteltével is!
Létezik persze szerencsefaktor is, pl. nekem egyetlen évben volt reális esélyem szenior OB-t nyerni, akkor, amikor ehhez a korábbi évekhez képest mérsékelt idő is elég volt 200 gyorson – mégis ez a mérsékelt idő is csak egy hatalmas és azóta is megközelítetlen egyéni csúccsal sikerülhetett, sehogy máshogy, de ezt a lehetőséget akkor alaposan meg is ragadtam, az én részemen nem múlott. Kétségtelen, hogy pont jókor voltam jó helyen, de a saját faktoromat is éppen akkorra járattam a csúcsra, ez csak így jöhetett össze.
Szijártó Feri is dolgozott eleget éveken keresztül, de köztetek döntő különbség van: Te az elejétől kezdve azt a jó utat járod (ráadásul kiváló érzékkel megáldva), amire én is csak mindegy 15 év késéssel találtam rá, Feri pedig talán már soha… Ő olyan naturálisan úszott, hogy ha a Te technikáddal csinálta volna, már vagy féltucatszor becsúszott volna a másfél óra alá. És én sem csak háromszor, ha korábban kezdem…
Óriási az, amit csinálsz, nem ismerek Nálad hatékonyabban edző igazi amatőrt a lehetőségeidhez és a rászánt lelkierődhöz képest. Lehet, hogy én bizonyos időszakokban intenzívebben csináltam Nálad, konkrétabban jelöltem ki célokat, lelkesebb, motiváltabb voltam ezek elérésében, és néha majd’ belehaltam, amikor egy-egy nagy cél nem sikerült, de az origódra tekintettel Hozzám viszonyítva Te eddig mindent töredék idő alatt értél el. És most már komoly szinten is tartasz.

folyt.

Ha továbbra is ilyen nagy a vízéhséged, az edzéskedved, akkor figyelj oda, hogy néha váltsd be kemény valutára. Próbálj meg olyan versenyeket kinézni, ahol olyan távon és körülmények között úszhatsz, amely optimális Számodra, és jó referencia is. Ezalatt az összehasonlíthatóságot értem: olyan versenyeket vagy távokat, amelyeket a következő alkalommal is beterveznél, amikor pl. majd a premier idők megdöntése lehet a cél, tehát ahol konkrétan mérhető a fejlődésed.
Apropó, célok: most már lassan tényleg eljött az ideje kimondott célokat bevállalni  Közbejöhet mindig bármi, de nem szabad, hogy ez tartson vissza a nagy álmoktól, a vis maiorral majd elég akkor foglalkozni, ha beesik! Tessék kinyitni bátran a szádat, pl. hogy igen, jövőre másfél órás BÁ, egy órás Öböl… Nem ám az, hogy „de jó, újabb PB, és ismét túlzuhantam egy határon, megint csavarunk egyet a teljesítmény százalék számlálón…”. Most már szedd össze a bátorságot és valamit előre mondj, hogy mi lenne az álmod, természetesen olyasmi, ahol MOST MÉG nem tartasz, ami álomszerű lenne, de amitől nem is vagy olyan messze már, hogy mindenképpen legyints rá! Az a jó, ha reálisan még inkább nem hiszed el, hogy sikerülhet, minthogy igen, de azért kissé már felháborítana, ha valaki azt mondaná, ááá, ezt úgysem csinálod meg soha!
Ferinek volt ilyen álma, és ezért én őt mértéktelenül becsülöm. Annak ellenére, hogy a legjobb időinket illetően több mint kilenc perc az én javamra, ha kiszámolnám csak azoknak az időknek az átlagát, amikor a másfél órára hajtottunk, nagyon egálszagú eredmény jönne ki. Neki sajnos nem sikerült, mégis bátran vállalta hangosan is, hogy bizony neki kell ez a cél. Talán ezért jobban is becsülöm őt, mintha megcsinálta volna. Ez az álom nélkül meg sem közelítette volna azt, amire valójában képes volt, soha nem lett volna olyan intenzív, soha nem úszott volna olyan időket sem, amilyeneket sikerült neki.
Ami nekem még hiányzik Belőled, az egy kis szív, egy kis temperamentum. Az elbukás kockázatát is felvállalva néha tudni kell odacsapni arra az asztalra, hogy a fene egye meg, én ezt meg tudom csinálni és nekem ez kell is, el fogom venni, el tudom venni. Hidd el, még az esetleges kudarcok is nagyobb hajtóerők lesznek, mintha ki sem tűzted volna a célt.
Ez aztán olyan dolgot fog Hozzád tapasztani, amit semmilyen technika, állóképesség, kreativitás nem pótol, viszont ezeket egy szinttel feljebb viheti.