A 7 km úszás alatt a következőkre figyeltem (ld. rajz), hogy ne fájjon a vállam.
Fázisok:
- I. Légvétel szabadítással egyszerre. (Nem korábban!) Légvétel oldali (bal) láb befejezte a lefelé rúgást, "lent marad". A másik oldalon a (jobb) kar lassan elkezdi az áthúzást, rákarol a vízre.
- II. A bal kar lazán előrelendül, magasan tartott könyökkel. A jobb kar erősen hajlított (!!!) könyökkel elkezdi a tempót, de még jobbra dől a test.
- III. A jobb láb lefele rúg, a jobb kar a tempó legerősebb részén tart, a test előtt halad el kicsit ferdén, együttes munkájuk (!) eredményeképp a test átfordul a bal oldalra. A bal kar majdnem teljesen nyújtva vízbe ér. A kéz kisujj felőli oldala enyhén a medence alja irányába mutat.
- IV. A jobb kar és láb befejezi a tempót, a bal kéz kisujjal lefelé előre-lefelé nyúl.
- V. Ez az I. fázis tükörképe, a bal kar rákarol a vízre, a jobb szabadít. A jobb láb befejezte a tempót.
Még egyszer: csak azt próbáltam meg leírni, hogyan tudtam 7 km-t úszni vasárnap a nélkül, hogy a szemét jobb vállam keresztbe tett volna nekem. Nem ez a leggyorsabb, leghatékonyabb úszás, egyszerűen csak "ergonomikus".