Még életemben nem úsztam olyan jót, mint ma. Na de ne szaladjunk előre.
Lementem a Dagályba, gondoltam, most nem kétperces, hanem 1:58-as százakat fogok húzni, cserébe a tempószámom felső határát áttettem 36-ra. (E mögött az az elmélet, hogy a "golf pontszám" így azonos marad: egy másodperccel jobb ötven, egy kartempóval több van megengedve).
Becsobbantam az ötvenesbe és elkezdtem úszni - már az elején feltűnt, hogy sokkal jobban megy, mint arra számítottam, néha még meg is álltam a hossz végén szemüveget igazgatni, hogy "utolérjen a csippanás". Aztán ahogy egyre csak jöttek a 34-es hosszak, elkezdtem kicsit rátenni a tempóra, kb. 12-13 perc körül nagyon összeszedetté vált a mozgásom: fürgén előrevágtam a karomat, szép óvatosan karoltam rá a vízre - az 1:58-as önmagam pedig egyre inkább lemaradt. 22-23 percnél már majdnem egy hossz előnyöm volt: ekkor beugrott, hogy ebből legjobb 1500 lesz. És lett is: a végén 28:27-et mutatott a stopper, ami 48 másodperccel jobb a 13 napja, a kétkilcsis versenyen úszott legjobbamnál! Ez 1:53,5-ös száz métereket jelent, tehát a "kritikus úszássebességem" 1:56-ról 1:54 alá javult pár hét alatt.
Még csak el se fáradtam igazán... Utána úsztam pár száz méter levezetést: hát persze, hogy simán jöttek a 30 kartempós csúsztatott ötvenek. Na, erre iszom egy sört!
