nem, nem, én nem ajánlanám Neked a videón látható gyakorlatot!!!

@FüziMedve: Hm, akkor mit tegyek, próbáljam meg a hatos lábtempómat lelassítani a hosszabb karcsapásaimhoz? :)

Vagy ússzak tempósan, rövideket, a cipzár gyakorlat mellett? (Amint írtam, ha "belehúzok", akkor összeáll a kar meg a láb, csak hát nem hiszem, hogy pár hossznál tovább bírnám erővel...)

...most számolok. A lábtempóm kb. 47-es csapásszámnál és 1 perc alatti ötvennél kezd aktivizálódni. Ez azt jelenti, hogy percenkénti 47 csapás körül (1,27 mp/csapás) "jön össze" a lábtempóm. Ha viszont a medencét 37 csapással abszolválom, akkor 37/47=0,745 perces, azaz 47 másodperces 50-ekkel lennék ritmusban... Ez 7:52-es ötszáz lenne...

Az mindennek az alapja, ahol most tartasz, tehát van egy állapotod, amelynek minden részletét megpróbáltam korábban kielemezni, legalábbis amennyire a videóról én képes voltam (ráadásul nem vagyok edző, ezt ezerszer is hangsúlyozom, csak a saját tapasztalataimból és gondolataimból próbálok meg mindent Számodra úgy levezetni, hogy ezeket logikailag, vélhetően érthetően igyekszem körülfogalmazni.
Tehát van egy munkapontod, nem a nullán vagy, de még nem is igazán csiszolt a technikád.
A feladatod az, hogy saját magad által is felmérve a technikai helyzeted, meghatározd azokat a részmozdulatokat, amelyeket fejleszteni kell, és ezek között is sorrendet alkoss.
Ahogy említettem, én a helyedben kizárólag a kartempóval foglalkoznék, mondom, az alapján, amit láttam Rólad a videódon.
Mivel élőben nem volt még alkalmam megnézni a részleteket és néhány dolgot kipróbáltatni Veled, a biztos dolgokra koncentrálnék, tehát csak olyan tanácsokat adok, amelyeket ha megvalósítasz, arról vakon is tudom, hogy csak használhat a mozgásodnak, és nem ront rajta semmilyen részletében.
Aztán itt van a net: fosásig lehet rajta oktató videókat találni, olyan sok gyakorlatot, amely mindegyike hasznos A TANULÁS ADOTT FÁZISÁBAN. Értem ezalatt, hogy a legtöbb gyakorlatnak van előfeltétele, pl. megfelelő levegővétel, effektív lábtempó, messzi vízfogás, szűk víz feletti karfázis, stb. Ha valaki úgy kezd bele valamelyikbe, hogy az adott gyakorlat előfeltételei közül nem rendelkezik mindegyikkel, azzal nemcsak a gyakorlat nem fogja elérni a célját, de még az is előfordul, hogy ront az eddig megszerzett szinten, vagy rossz irányba viszi az úszót, amelyet aztán nagyon nehéz visszacsinálni.
A mostani gyakorlatnak a videón a hatékony húzás fejlesztése a címe. Ezt a meglátásom szerint úgy igyekszik elérni, hogy a "reach" (kinyúlás, előrenyúlás) mozdulatot nagyobb közegellenállásúvá módosítja azzal, hogy lejjebb pozícionálja a kart, csökkentve a másik kar húzásából létrejövő előreható erőt, ösztökélve arra, hogy még erősebbet húzzál. Ehhez a gyakorlathoz véleményem szerint tökéletes vízfekvés, kitűnő koordináció és testegyensúly-érzék, eleve elég hatékony kartempó és minden helyzetben összeszedett mozgású lábtempó kell. Ebből Neked jelen pillanatban nem biztos, hogy minden adott. Ha pedig ez a helyzet, félő, hogy az előrenyúlás közben mélyen tartott kéz valamennyire rögzül (ez a részmozdulat egyébként is olyan, amit komplexen - amikor nem kizárólag csak egy dologra figyel oda az úszó - nem is nagyon lehet javítani, csak ha kifejezetten erre és csak erre fókuszálsz), emellett előfordulhat, hogy a vízfekvéseden is rossz irányban változtat.
Kérdésedre, hogy hogyan lassítsd le a lábtempódat a hosszabb kartempókhoz, a válaszom az, hogy igyekezz minél inkább a karod húzásától elvárni az előrehaladást, semmiképpen se a lábtempódtól. A lábra legfeljebb annyit kell odafigyelned, ha lassan, nyugodtan úszol, hogy viszonylag nyújtott legyen mozgás közben is és kis amplitúdóval dolgozzon. Ha tappancsot is használsz, ott is arra figyelj, hogy az nem azért van Rajtad, hogy lehetőséged legyen erőből és hatékonyan besegíteni a karodnak, hanem azért, hogy A LÁBTEMPÓ ERŐSSÉGED VÁLTOZATLANSÁGA MELLETT annyival haladj gyorsabban a vízben, hogy ez segítse a koordinációdat, az egyensúlyodat, és ne kelljen a karodon kívül másra is külön odafigyelned, vagyis lehetőséged legyen csak arra koncentrálnod, amin javítani szeretnél.

Ahol tisztán kijön az, hogy én nem vagyok edző és közöm sincs a szakmához, az az, hogy bár egy-egy gyakorlatról el tudom mondani, hogy szerintem mi a lényege, mire használható, mikor ajánlott és mikor nem, stb., de semmiféle repertoár nincs a fejemben, tehát visszafelé nem működik nálam a dolog... Maximum odáig jutok el, hogy egy adott probléma detektálva van, de hogy milyen gyakorlatok vannak arra, hogy ezen javíts, ott van nálam általában vége a történetnek.

Külön a poszthoz néhány megjegyzés:
1. Egy adott mozdulat (pl. szűk kartempó, magas könyök, messzi vízfogás, tolás végigvitele, stb.) berögzítése rengeteg, nagyon-nagyon sok ismétlés teljes odafigyeléssel, kontrollal. Enélkül nem megy, és úgy sem, ha csak néha szán rá időt az ember. Ha valamit elkezdtél, arra heteken keresztül kell fókuszálni, és az edzés jelentős részében, úgy nem fog működni, ha közben sok minden mással is külön akarsz foglalkozni. A fokozatosság és a részmozdulatok csiszolásának egymásra építése nagyon fontos, párhuzamosan dolgozva szerintem nem fog működni a javulás. Lényeges itt az unalomtűrő képesség és a kitartó, birkatürelmű munka, amely nem követel azonnali vagy folyamatosan kimutatható eredményeket.
2. A levegővétel egy szinten túl nem lehet téma, ahogy néztem a videód, most egy ideig nem foglalkoznék vele a helyedben, különösebben nincs miért. Egyébként meg ne szomorkodj, ha csak egyik oldalra megy jól, elárulom, én már vagy 8-10 éve balra nem is tudok venni, csak jobbra, de ez semmiben nem akadályoz. Egyébként meg jó a meglátás, valóban a merőlegesnél egy kicsivel hátrébb kell nézni levegővételnél, és természetesen a fejet csak fordítjuk, emelni csak a Balaton-átúszáson, és akkor sem levegővételhez...
3. A cipzárnak ahogy látom, a számos előnye mellett Nálad az a hátránya, hogy a még egyébként sem teljesen rögzült hatos lábtempódat mégf inkább elbizonytalanítja. Ez azért nem olyan jó. Továbbra is ajánlanám inkább a tappancsot, vagy anélkül a hatos lábtempó - minél kevesebb kartempós hossz kombót, mint gyakorlatot.
Meg az a baj, hogy nem látom a dolgot, lehet, hogy csak akkor szokott összegubancolódni a lábtempód, ha túl lassan mész, vagy egyéb olyan okból, ami élőben kívülről látva egy pillanat alatt kiderülne. Szóval amikor okokat keresek, csak logikázok és tapogatózok, ezekből kell leszűrnöd a dolgokat a saját tapasztalataiddal vegyítve. Mindenesetre a lábtempót illetően határozottan kiállok a hatos mellett és minden olyan gyakorlattal nagyon óvatosan bánnék, amelyben nem ezt kell alkalmazni.
3. Ahogy emeled a sebességet - a laza, gyakorlás közbeni tempóhoz képest -, automatikusan csökken az odafigyelés mértéke az egyes részmozdulatokra, és szintén ösztönösen esik szét a mozgás. A technika tökéletesítése és még egy igen jó szint elérése utáni technikázásnak is éppen az a szerepe, hogy ezt az automatikus önrombolást minél szűkebb határok között tartsa. Egy ideig még egy-egy felgyorsított hossznál nagyon látványos a szétesés (kaszálás, rövidülő vízfogás, lecsalt tolás, stb.), de ez azzal párhuzamosan egyre kevésbé lesz feltűnő és durva, ahogy a technikád alapból egyre jobb lesz.

Amellett pedig szintén határozottan kiállok, és ismétlem, bárki ad tanácsot Neked, mindig legyen meg Benned a kérdőjel, a kíváncsiság, hogy megtudd, mi a gyakorlat lényege, min javít, miért alkalmazd, jó-e, ajánlott-e a Te szinteden (vagy már ill. még nem), szóval a MIÉRT mindig nagyon fontos, mert ez "felnőtt oktatás", ami a gyerekoktatástól kis túlzással annyiban különbözik, mint a gyephoki és a tollaslabda.

@FüziMedve: Szia! Ma is cipzáraztam, kb. 25 percet, majd elkezdtem egy kicsit emelni a csapásszámot, fokozatosan, figyelve, hogy a víz feletti karmunka ne változzon. A haladást így egyre inkább a karom szolgálta. A lábra nem is nagyon figyeltem, csak annyira, hogy ne fékezzen. Az ötvenek mentek már-már úszó ritmusban, 35 csapás körül, hármas levegővel. Igaz, minden hossz végén meg kellett állnom pihegni egy 5-10 másodpercre. Viszont egy fél órát el tudtam úszkálni így is, ráadásul haladtam is. Egy nő meg is jegyezte: "megvárom, amíg elindul, mert olyan gyorsan megy, hogy az valami BORZASZTÓ" :D:D.

A balra történő levegővétellel kapcsolatban viszont felfedeztem egy nagyon érdekes dolgot. Elárulom, hogy én igazából csak a jobb szememmel látok. Rájöttem, hogy balra azért emelem a fejem, mert még úgy látom, hogy víz alatt van, hiszen víz alatt is van: a jobb szemem. De a bal nem! És láss csodát, ha bal levegővételnél BECSUKOM A SZEMEM, akkor elmúlik ez az aszimmetria. :)

"majd elkezdtem egy kicsit emelni a csapásszámot" - ezt hogyan érted el? Logikusan csak a vízfogás közelítésével és/vagy a tolás lecsalásával lehet, esetleg a húzás közbeni kézfejtartással, de egyik sem üdvözítő változtatás! Nem nagyon hallottam még senkiről, aki tudatosan növelni akarta volna a "csapásszámot". Ne tedd. Az jó cél, hogy minél inkább a karra terheld az előrehaladást, ez csak jó irányba viheti a kartempó technikáját (természetesen csak amíg ez nem jár együtt azzal, hogy a láb túlságosan leállna és a sebesség egy adott - nyugodt - szint alá esne, amivel kezdene szétesni a mozgásod és romlani a vízfekvésed), de ezt ne a csapásszám növelésével, hanem a húzások erősítésével érdd el!
A 35 tempók ha hatos lábbal párosultak, egyébként már elég jók, azt gondolom! Az pedig, hogy akár hosszonként is megállsz pihenni, egyáltalán nem baj, a lényeg az, hogy amennyit csak lehet, végig odafigyelve tudj úszni, ne küszködve, erőlködve, mert annak semmi értelme. Teljesen jó, ha akár több alkalommal is megállsz még minden hossznál, nem az a prioritás, hogy minél többet le tudjál úszni egyben, kizárólag az a fontos, hogy jól.

időket meg ne mérj, ember! :)
Mi testi fogyatékosok tartsunk össze :) kreatívnak kell lenni, ez is nagyon fontos. Érdekes a megfigyelésed a levegővétellel kapcsolatban, na, az ilyen dolgokra még helyszíni szemlén sem lehet kívülről segíteni, ezek Rád maradnak :)

@FüziMedve: "majd elkezdtem egy kicsit emelni a csapásszámot" - rosszul fogalmaztam. A csapásfrekvenciát (tehát csapás/perc) növeltem, azaz elkezdtem egy kicsit gyorsabban (erősebben) áthúzni.

Alapvetően élveztem ezeket az "erősebb" hosszakat, bár még inkább váltott karú úszásnak tűnt, mint "normál" gyorsúszásnak - tehát az egyik kar csapás kezdete szinte mindig megvárta a másik kar vízbeérését.

És nem mérek időt, még egy jó darabig. :)

Apropó, gyakorlatok tekintetében tudnám ajánlani egy nagyon jó barátomat (kitűnő versenyző és versenyedző), ha meghívod ide elolvasni a posztjaidat, ha van ideje rá, ahogy ismerem, biztosan szívesen ad tanácsot ill. válaszol a kérdéseidre.
Nyugodtan hivatkozhatsz arra, hogy én ajánlottam a figyelmedbe. Bujna Lillának hívják, mindenféle közösségi portálon létezik.

@hillaby: 11:37:46-hoz: oké, ha úgy írod, elkezdtél egy kicsit gyorsabban úszni, azt úgy már értem :) Arra figyelj csak, hogy túlzásba ne vidd, csak addig told neki, amíg a célnak megfelel, azaz addig már ne, hogy elkezdd élvezni a sebességet, különben jó eséllyel elkezd észrevétlenül szétesni a technikád (kaszálás, tolás-csalás, stb.).
Amiről a második bekezdésben írsz, azt nevezzük csúsztatott úszásnak, mert az. Ezt szerintem nyugodtan bármikor csinálhatod, a technikád nem fog romlani tőle, és ebben akkor is nagyon határozott vagyok, ha emiatt korábban Lilla engem is megszólt. Az már gázos, ha jó erőnlét esetén és erőteljes úszásnál is valaki csúsztatottan úszik, de nálam az említett esetben egyik sem állt fenn (attól függetlenül, hogy egyébként éppen egy versenyen voltam :) ).