Ma nem csak azért csapkodtam ököllel az uszoda vizét, mert elmarad a Balaton-átúszás. A 200 láb (6:59, 17:27/500m) után - már néniket előzgettem - egykezeseket úsztam, 50 jobb kéz, bal elöl (1:25, 14:10/500m), 50 bal kéz, jobb hátul (1:29, 14:50/500m): ez illik a jobbos levegőhöz. Már azon meglepődtem, hogy milyen jól ment a balkezes úgy, hogy a jobb kéz hátul volt. Az igazi meglepetés azonban csak ez után következett. Kipróbáltam ui. az öklözést, azaz az ökölbe szorított kézzel történő gyorsúszást. Arra számítottam, hogy nagyon lassú leszek, de nem, és ráadásul még nagyon élveztem is ("ritmusa" lett hirtelen az úszásnak). Az idő: 2:13 (11:05/500m), ami egy normális sétatempónak felel meg, persze nem ökölbe szorított kézzel. Az utána következő catch-up úszást (elöl találkozó kezek, sok siklás) már nem élveztem annyira. Éreztem, hogy a siklási szakaszban csúnyán lassulok, valószínűleg a 170 centimhez a 90 kiló már nem eredményez olyan áramvonalas alakot. Igen, azon vagyok, hogy fogyjak, legalább 80-ig... Szóval a catch-up (kecsap) ideje: 2:56 (14:40/500m), rettentő lassú. Látszik, hogy miért ne erőltessem annyira a Hackett-féle siklást... majd ha az ő testalkatával és lábtempójával rendelkezem...
A végére 500 erőltetett séta kettes, jobbos levegővel, ügyelve a mindkét oldali magas könyökre. 46-47-es csapásszámmal 10:09.