Ma is 1:56-os százakkal úszkáltam a havas esőben. Rájöttem, hogy ugyan jó ötlet a felezővonaltól számolni a kartempókat, csak ahhoz látnom kellene a csíkot. Azon kívül, hogy elég sokat haladok egy kartempóra, még az is nehezíti a csík észlelését, hogy szinte végig csukott szemmel úszom! Így aztán róka fogta csuka lett a dologból, ui. 15 tempó után elkezdtem figyelni a csíkot... végül ugyanúgy végigszámoltam a hosszakat, mint azelőtt. (36 / 50 m)
Jó lenne, ha kicsit "kerekebb" lenne a mozgásom, de reménykedem abban, hogy ez magától el fog jönni - a folyamatosabb úszással való próbálkozásaim rendre oda vezettek, hogy a csúsztatás elment, a tempószám megugrott és egy picit se lettem gyorsabb. Sőt, a vállaim jobban elfáradtak, ha nem tartottam elöl a karomat egész a másik kézzel történő vízfogásig.
Picit talán mélyebben nyúlhatnék előre, hogy a vízre karolás természetesebben jöjjön. Most még gyakran kibukik a kezem a vízből a siklás alatt, és ez a haladást nem segíti. Ha jobban "érezném" az irányokat, a mélységet a vízben, sokkal hatékonyabban úsznék. Na erre kellene valami gyakorlatot keresnem.
Odáig már eljutottam, hogy ha az előrenyúláskor a tenyeremet nyomja a víz, az nem jó, mert akkor a vízfelszín felé tartom. Az kellene, hogy teljesen semleges legyen a vízáramlás a karom mellett. Mivel tömege van, ha a tenyeremen nem érzek nyomást, el kell hogy induljon az ellazított karom a medence alja irányában - ha jól időzítek mindent, pont vízfogásra állna a kezem a megfelelő pillanatban. A baj az időzítéssel van, na az nem megy még, ezért "kapaszkodok" vissza mindig a felszín alá a biztonságos sikló pozícióba...
Valami ilyesmire gondolok, ez lehetne a következő lépcső a technikázásban...
