Ma úszkáltam vagy másfél órát a Dagályban, ahol olyan hírességekkel futhat össze az ember, mint Hajós András (érdekes, miért nem az Alfrédba jár?) vagy Boros Lajos. Na de nem is ez a lényeg. Próbálkoztam a "folyamatos" úszással hosszú időn keresztül, de a folyamatosság mellé kiszámíthatatlanságot és instabilitást kaptam. Mintha négy hónapot visszafejlődtem volna: simán bele tudtam tenni 4-5 kartempóval többet is az ötvenbe a nélkül, hogy egy picit is gyorsabban haladtam volna. Bizony, az én szintemen még alapkövetelmény az az előre nyújtott kéz és az általa biztosított áramvonalasság, stabilitás.
Szóval az úszás végén nekiálltam csúsztatgatni, és éreztem: igen, ezt hívják úszásnak. Az áthúzás végig a haladás irányába lök, nem kell a lábammal rugdosódni, hogy stabil maradjak. A tempószámok hosszú száz métereken keresztül sem változnak, semmi fáradás... egyedül a vállam, de csak ha erősen húzok át.
Megvan tehát a stratégiám: mivel az 1:56 alatti kísérletezgetéseim vállfájdalomhoz vezettek, most egy darabig visszatérek az 1:56/36-os 2 km-ekre. Ha tényleg 1:45-ös százakkal akarok 1,5 km-t úszni júliusban, akkor kb. 1:50-es százakkal úszott "reguláris" edzésekig kell eljutnom addigra. Semmi probléma nincs azzal, ha
- 1:56-tal úszom végig a januárt,
- talán februárban 1:54/36-ra váltok,
- áprilisban jöhet az 1:52/37,
- júniusban pedig, ha minden jól megy, az 1:50/38,
még mindig csúsztatva (nyilván a technika javulásával szeretném ezeket az időket elérni). Nem hiszem, hogy kivitelezhetetlen lenne.