Ma egész tűrhetően "cipzáraztam" végig egy órát az ötvenes medencében a napfényben. 18-20 csapással tudtam megtenni az ötven métert, persze közben "keményen" lábtempóztam. Ez a Popov-videó járt a fejemben, megpróbáltam valami hasonlót produkálni.
Nem fordultam el teljesen, csak kb. 70 fokig (a 90 lenne az, ha teljesen az oldalamon úsznék). Persze a vállamat jól kifordítottam, hogy az előrevitel szűk legyen (függőleges felkar). Megpróbáltam elérni, hogy ha nem is haladok gyorsan, legalább viszonylag egyenletesen haladjak.
Észrevettem, hogy az oldalváltáskor csúnyán "megállok", ami után persze már nem is bírom egy karcsapással rendesen elindítani magam. Azon dolgoztam, hogy az oldalváltás (vízfogás) ne állítson meg. Érdekes mód, ha kicsit komótosabban nyúltam előre, és ezzel a mozdulattal együtt elkezdtem lassan a csapást a másik kezemmel (ilyenkor már hasmánt voltam), akkor nem lassultam le, így nem is kellett annyira erősen áthúzni.
Az áthúzás elején a vállam befelé fordításával igyekeztem jobban rákarolni a vízre, ahogyan Popov. Egyébként érdekes, hogy Popovnál is látszik, hogy a csapást elkezdő és a levegőben lévő kar nagyon hasonló állásban van vízfogásnál, mint "Batman" Hackettnél:
A vége felé már egészen jól ment ez a folyamatos haladás, néha már nem is vettem minden csapásra levegőt, hanem csak minden másodikra (az elég kevés levegő 50 méteren: összesen 10 db!).
A lábam rendesen elfáradt, most is igyekszem csak ritkán felállni.