Nem tagadhatom, hogy szentimentális típus vagyok, talán túlságosan is... Éppen ezért töltött el örömmel, hogy FüziMedve végre megint igazi vízimedvévé vált, és visszatért az úszáshoz. Természetesen olyan időket úszik alapból (hogy úgy mondjam, neki "lejtős a medence"), amiről én álmodni sem mernék. Kár lenne a vizet ilyen úszó nélkül hagyni!
Annyira feldobott, hogy még a végén lemegyek holnap csobbanni. Igyekszem szépen, erőkifejtés nélkül úszni, ahogy a Medvék a tizenhetes ezreket :). A vállamra meg legyen gondja az orvosnak, nem igaz?
Figyelek majd az elfordulásra, előtte-utána nyújtok-lazítok. Nem lehet baj!
