Meleg idő és enyhe (néha élénk) szél fogadott minket a lellei szabadstrandon. A többszázas, színes egyenpólóba öltözött tömegről először azt hittem, hogy az úszásra érkezett, ám később kiderült, gólyatáborról volt szó.

A nevezés helyét elég nehezen találtam meg, ám minden flottul ment, előnevezettként a nevemet is megtalálták a listán. A vonalkódos szalag elég gyatra minőségű volt, az egyik oldalán kezdett elválni a varrás, így beleapplikáltam az óraszíjamba biztonsági okokból. Persze felesleges volt, mert nem volt egyáltalán vonalkódleolvasás, elég volt az utolsó kettő számjegyet bediktálni - ebből az is látszik, hogy az indulók száma végül nem haladta meg a százat.

Ellenben valahogy komolyabban sportoló társaságnak tűntek elsőre is, el is gondolkodtam, hogy vajon az utolsó helynél jobb kijut-e nekem.

Amikor láttam, hogy háromnegyed tizenkettőkor még bójákat húzkodnak, sejtettem, hogy nem indulunk el délben. A családias hangulatú eligazításon a szervező úr egyrészt megnyugtatott mindenkit, hogy fél egykor lesz a rajt, másrészt megmutatta a pályát, amit a partról nem lehetett belátni egy móló miatt, de a rajz elegendőnek bizonyult a megértéshez.

A rajthoz indulva feltűnt, hogy nem sokan melegítettek, ami egy kicsit reménykedésre adott okot, ám amikor a visszaszámlálás után elindultunk, láttam, hogy a társaság nagy többsége gyorsban nyomja, gondoltam is, na, én leszek az, akit csónakkal hoznak majd be.

Nem akartam nagyon lemaradni, ezért viszonylag keményebben kezdtem bele, meg hát a boly is húzott, így az első pár száz méteren egészen elöl (a család szerint a hatodik helyen) úsztam. A keleti fordító, nagy fehér bójánál még együtt voltam a bollyal, de éreztem, vissza kell vennem, ha be akarom fejezni a 3200 métert. Felvettem a saját tempómat, és rögtön látszott, hogy a többiek kezdenek elmenni (persze nem tudtam, hányan jöttek mögöttem).

A narancsszínű "rajt-cél" bójához visszaérve megnéztem az időmet: az óra 28 percet mutatott, persze ez nem bírt semmilyen információtartalommal, hisz nem tudtam, méterben hol tartok (a Google Earth szerint egyébként 1300 méternél tartottam, ami hihető is, ha a 22-es kilométereket nézem).

Néha már szép nagy hullámok jöttek, de szerencsére hátulról, így szép nyugodtan tudtam úszni. A strand határát jelző piros-fehér bóják mellett "sétáltam" el. Elég hosszú idő alatt haladtam el a két gomba alakú sárga bója mellett, a másodiknál már egy kék-sárga sapkás kolléga szembe jött. A nyugati, "hármas, sárga" fordítónál 48 percnél jártam - ez 2200 méter volt a program szerint, és valószínűleg ez is helyes, ha 22-es km-eket számítok.

A forduló után jött a feketeleves: a nagy hullámok immár szembe jöttek, ez másokat is zavart, két ember mellett is elúsztam. Már nem volt olyan sok hátra, de a hullámok miatt soknak tűnt a maradék egy kilométer. A narancssárga célra fordító bója után egy kolléga megpróbált leelőzni, és csak nagy erőfeszítések árán tudtam magam mögött tartani. Az ő ideje 1:12:49 lett, az enyém 1:12:48. Kicsit rosszabb, mint az 1:10, de erre tellett az erőmből, tudásomból.

Később "elbeszélgettünk" az úriemberrel, aki megizzasztott a végén (azért tettem idézőjelbe, mert az úr valószínűleg süketnéma volt), ám jelnyelven megbeszéltük a dolgot: ő ötvenhat évére hivatkozott, én pedig arra, hogy még csak egy éve úszom komolyabban. Hát, szeretnék én ilyen formában lenni ötvenhat éves koromban. (Egyébként ő korosztályos első lett.)

Egy-két órával később, amikor épp a vízhatlan fényképezőgépünket kerestük a Balatonban (a gyerek "elengedte", és nem szólt azonnal), hallottam a nevemet a partról: lám, olyan kevesen indultak, hogy még dobogóra is állhattam a 20-39 éves kategóriában. Kaptam egy érmet, egy csomó pólót meg úszósapkát, és persze tapsot is, aminek nagyon örültem.

Még jobban örültem volna persze, ha többen eljönnek egy ilyen jól szervezett versenyre, és emiatt lemaradok a dobogóról. Sajnálatos, hogy még százan sem indultak el, az év egyik legszebb és legmelegebb nyári napján! Ennek csak az elégtelen reklám lehet az oka, mert a szervezésre (a késéseken kívül) nem lehetett panasz.

Utóirat: ha valaki talál egy sárgászöld Canon EasyShare Sport 123 gépen a lellei szabadstrand Honvéd u. 28. előtti szakaszán, az jelentkezzen. (Legalább azt a pár vicces képet küldje el emailben, amit a gyerekkel csináltunk.)