Jól sejtettem, hogy hiába agyalok, úgyis az lesz, amire nem is számítok. Szóval a medence zsúfolásig volt, így kiválasztottam egy pályát, amin a többség gyorsban úszott. Elkezdtem az elsőkvadránsos marhaságot, de pár hossz után tudatosult bennem, hogy itt bizony Géza úszásra lesz szükség:
- a víz annyira hullámzott, hogy nem ártott néha jobban kiemelkedni
- a folyamatos előzgetés miatti tempó- és légzési oldalváltásokkal tarkított úszáshoz jobban illik a természetes (legalábbis számomra természetes) stílus.
Nem is csalódtam Gézában: az előzgetés miatti emelt tempó a legjobb 3 kilométeremet hozta: 1:02:06, ami több mint két perccel jobb, mint az eddigi legjobbam. Az ötszázas részidők: 10:12, 10:21, 10:43, 10:35, 10:16, 9:57.
A 10:43-nál volt a "pár hossz óta csak az anyátokra gondolok" érzés. Aztán két-három lubickolóval kevesebb lett a pályán, egy Gézával meg több, akivel igyekeztem tartani a lépést, ezért az utolsó kilométer igen jó lett.
Kezdem azt gondolni, hogy a nyílt vízre inkább a természetes, szélmalmosabb, Gézaszerű stílus lesz a nyerő!