Új! Galéria...

Régóta terveztem, hogy elutazom Horvátországba egy tengeri versenyre, a Krk sziget és Crikvenica közötti 3,5 km-es távolság pedig ideálisnak látszott életem első sós megmérettetéséhez. A versenyt hagyományosan mindig augusztus 15-én rendezik, ami idén péntekre esett, így csütörtök este már Crikvenica homokos (!) strandján áztattam magam.

Csak előre lehetett nevezni, a nevezési díjat pedig banki átutalással kellett rendezni, de így is rekordszámú versenyző (kb. 300) gyülekezett péntek reggel Crikvenica borult égtől sötét kikötőjében. Nagyon úgy nézett ki, hogy esni fog az eső, de látszólag mindenki optimista volt, és ezt végül a felhők is megérezték: mire hajóra szálltunk, már javában sütött a nap.

A hajóúton nyilvánvalóvá vált, hogy szeles, hullámos úszásban lesz részünk, amitől egy kicsit berezeltem. Mindenesetre ki volt zárva egy, a két héttel ezelőttihöz hasonló megfutamodás: meg kellett csinálnom ezt a 3500 métert, ha törik, ha szakad.

A túlparton, a kristálytiszta vizű kikötőben készülődve már igencsak melegem volt, ezért kértem egy pohár vizet az étteremben, és betoltam egy maradék energiazselét. Dupla sapkát vettem, mert féltem, hogy a szoros közepén hidegebb lesz a víz. Aztán kétméteres ugrás a mólóról a vízbe. Szemüveg fel: a tengeri "medencében" háromszáz sorstárs. Otthon voltam.

Pár perc múlva elrajtoltunk (a fenti képen én a bal alsó sarokban látszom), és megcéloztuk a Krk szigeten lévő világítótornyot. Egy kilométer nyugodt úszás várt a sziklaszirtig, hisz széltől védett helyen voltunk. Lassan beálltam az utazósebességre, és az egyre kevésbé látszódó tengerfenékben gyönyörködtem. A látótávolság akár 10 méter is lehetett és a fények gyönyörűek voltak. Itt nem az idő számít, és nem is az érmek (amikre egyébként a Horvát - "CRO" - Kupában a korcsoportok hiánya miatt nem is nagyon volt esélyem) - ez az úszás önmagában egy élmény.

A szirt után elkezdődött a hintázás, egyre erősebben, körkörösen mozgattak a tengeri hullámok. A légzéssel nem volt bajom, ellenben az egyre sötétebb kék víz, amelyen látszott a mélysége, némi félelemmel töltött el. A bójáknál inkább nem is néztem a végtelenbe futó köteleket.

A hullámzástól kialakulóban lévő "tengeribetegséget" gyakoribb előrenézéssel igyekeztem orvosolni. A crikvenicai templomtornyot vettem irányzékul (ezt már a hajóúton kilestem rutinosan), és szép egyenletes kartempókkal úsztam. A víz 25 fok körüli lehetett, a dupla sapkában már melegem volt, így meglepetés, de nem kellemetlen meglepetés volt a hirtelen tapasztalt hideg áramlat. A víz itt zavarosabb volt, és legalább öt fokkal hidegebb. Ami a legfurcsább, hogy édesvízzel találkoztunk a parttól 500 méterre! Az előző napi esőzések miatt megáradt folyók vize, mivel könnyebb a sós víznél, ilyenkor szétterül a tenger felszínén, és csak lassan keveredik össze a sós vízzel.

A cél egyre közelebb volt, én pedig megpróbáltam gyorsítani, de nem sikerült leelőznöm az előttem úszót. Végül a 81. helyen, 1:02:27 alatt sikerült teljesítenem a 3,5 km-t, amivel felettébb elégedett voltam. Ebédre egy tál gulyás járt, végtelen mennyiségű üdítő kíséretében. Meg persze póló, és a chipet is megtarthattam. Mind a pólót, mind pedig a rajtszám "tetkót" büszkén viseltem a nap hátralévő részében a sör kortyolgatása közben. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt.