Miután a lépcsőn lefelé összefutottunk Háztetey kollégával, aki biztosított róla, hogy nem fogok semmit se látni a víz alatt, annyira zöld az ötvenes, eldöntöttem, hogy ma is szimulált nyílt vízi úszás lesz, de kevesebb, mint 3 km. Kettőt terveztem, a csippanást pedig a kényelmes 1:54-es százakra állítottam. Már az elejétől fogva elkezdtem a múltkori posztomban leírt nézéseket gyakorolni, de rájöttem, hogy kettes levegővel mindhárom forma egy és ugyanaz: csak arra kell figyelni, hogy a "nézés" a kifújással essen egybe, ne a belégzéssel.
Végig bal levegővel úsztam, nehogy a jobb vállam megint beszóljon, és meglepetésemre nem csak hogy természetesnek tűnt, de még jól is haladtam: a 2 km helyett 2500 lett a vége, az időeredmény pedig 46:18 lett, ami nem sokkal rosszabb, mint a jobb levegővel úszott PB-m.
A nézés tehát nem ördöngösség, csak egyszerűen a kifújásra kell időzíteni. Ennyi.
