Na, megvolt életem első Balaton-átúszása. Pont két óra alatt sikerült teljesítenem az 5,2 km-t, ami a legmerészebb várakozásaimnak megfelelő idő. Hogy mit éreztem? Fáradtságot? NEEEM. Vállfájdalmat? NEEEM. Kiiiibaszottul fáztam végig! Hát ha a partnál 21 fokos volt a víz, akkor a közepén max. 19. Nézem is a neoprén ruhákat...
De mindegy is. Sikerült a két óra (11:32/500 m), hullámzásban, hideg vízben. Életemben először. Sokat tanultam a hullámzó vízben való gyorsúszásról. A gyors kar-előrevitel, hosszú vízfogás, rögtön ráfordulás a titka. Nem lehet lazán, művészkedve vizet fogni, mert a hullám hol elkapja, hol nem a kezünket, és nagyon bezavar a ráfordulásba. Szóval csimm-bumm-levegő, csimm-bumm-levegő, csimm-bumm-néz-levegő... A nézéstől (mivel valami miatt mindig a bal áthúzás alatt néztem előre) megfájdult egy kicsit a bal hátizmom vagy inam, ilyesmi. De mindez semmi ahhoz képest, hogy jéggé fagytam a két óra alatt...