Életemben egyszer voltam a Bánki-tónál, és akkor is inkább kerékpároztam, mint úsztam, úgyhogy itt volt az ideje, hogy húsz év után újból meglátogassam ezt az apró Nógrád megyei tavat.
Dani barátommal indultunk útnak vasárnap délután, ő a halakat kergette pecabotjaival, én pedig egy használható nyílt vízi edzőhelyet szerettem volna kipróbálni.
Egy óra alatt leértünk a tóhoz, amin első ránézésre látszott: itt elsősorban az úszóké a terep, a horgászok amolyan "megtűrt embertársak". Azért Dani megvette a napijegyet, és letelepedett a tó déli, árnyékos oldalán. Én pedig a délután négy utáni rettenetes 350 forintos belépőt kifizettem a strandért (ami egyébként teljesen felesleges, hisz ott megyünk be a tóba, ahol kedvünk tartja), és elkezdtem a napi úszást.
Az órám szerint a tó úszható hossza 250 méter, az első "körben" ebből a hosszból úsztam nyolcat, ami összesen két kilométert jelent. Az Igor által javasolt gyakoribb előrenézést gyakoroltam: most már a jobbra vett levegő közben is tudok nézni, nem csak a bal oldalinál!
A víz nagyon meleg volt, kb. 27 fokos, de szerencsére az erős szél miatt nem főtt meg a fejem. Az első szünet közben meglátogattam horgász barátomat, aki ekkor fogta ki első pontyát. Még egy 2 kiométeres körre elmentem, majd hazaindultunk (ekkor már két ponty volt a zsákmány).
A tó közepes (a Velencei-tónál jobb) átlátszóságú, kultúrált, "európai" üdülőhelynek látszott, és biztos vagyok benne, hogy gyakori vendég leszek ezután!
