...vagy az idő telik gyorsabban évről-évre. Ezt állapítottuk meg többedmagammal - mind szenior úszók - Gyulán. Persze, hogy nem sikerült elérni még a tavalyi időeredményeimet se. De ne szaladjunk ennyire előre.

Péntek este annak rendje s módja szerint megérkeztünk Gyulára, elfoglaltuk szálláshelyünket, és irány az étterem! Nem csak farkaséhes lehettem, de teveszomjas is, mert a jól kiszámolt két üveg sör helyett sajnos két üveg bor támadott meg vacsora közben, én pedig legyűrtem mindkettőt. Másnap reggel nem lettem volna a saját helyemben, főleg nem akkor, amikor dél körül már a 800 méterre melegítettem fejfájósan. Sebaj, gondoltam, így legalább nem hajtom ki magam annyira a vasárnapi 1500 előtt.

Már a rajtkő mellett állva is a halálomon voltam, mi lesz, ha elrajtolok? Legnagyobb meglepetésemre az úszás kicsit helyretett, és végül nem is lett annyira rossz az időm: 12:38, ami a tavalyinál 6 másodperccel rosszabb csak.

Szombat este már jól elrejtőztem az üvegborok elől, így arra számítottam, hogy vasárnap reggel olyan fitt leszek, mint egy aznap született bakkecske. Ehhez képest minden izmom fájt, így nem voltam annyira derűlátó az 1500 rajtjánál.

Félelmem beigazolódott, az 1500 métert végigszenvedtem, többször is felmerült bennem, hogy feladom, annyira nem működtek az izmaim. Feladás helyett lassítottam egy kicsit, így végül befejeztem: 24:44 lett, ez is 6 másodperccel rosszabb, mint tavaly, viszont százalékos eredményben kicsit jobb - mivel egy évvel öregebb lettem közben!

Mi a tanulság? Nem jó másnaposan úszni, még rosszabb 800 után másnap 1500-at úszni, de a legrosszabb egy másnapos 800 után úszni másfél kilométert. Nyilván a másnapos 800 után a megint másnapos 1500 lenne az újabb trükk, de nem igazán hiszek benne. Jövőre ugyanitt!