Ma kevés gyors láb és technikázás után megint a hátúszásé lett a főszerep. Igyekeztem jobban kiemelni a fejemet, és minél lazább vállal "kifordított gyorsúszást" úszni a hátam mögött. Elég jól ment, a tempószámok megint 36 körül voltak. Mikre figyeltem?

• Próbáltam a vállamat minél jobban kiemelni a vízből, és egész a vízfogásig kint tartani. Így nem lepte el az arcomat a vállam által keltett hullám, és nem utolsósorban az ellenállásom is kisebb lett.
• A vízfogásnál "ütközésig" kifordított és kicsit lefelé mutató tenyérrel próbáltam a vízbe nyúlni, minél kisebb csobbanással, hogy a buborékok lemenjenek a kezemről.
• Ahogy ráfordultam a húzás elejére, a tenyeremet úgy fordítottam, hogy az egyre erősödő kartempó ne kezdjen el visszafelé fordítani, hanem tartsam meg a testem dőlését (ezáltal a túloldali vállam szépen "szárazon" maradt).
• Az erősödő kartempóval együtt a víz felett igen gyorsan előrenyúltam, a vízhez közeledő karom lendülete is segített (a lábtempó mellett) az ellenkező irányú elfordulásban. A kartempóval igyekeztem nem forgatni, hanem előre hajtani magam.
• A kartempó végére annyira elfordultam (ekkor a másik karom kezdte a tempót), hogy a szabadítás már gyakorlatilag "szárazról", a combom mellől történt. Nem nagyon dobtam a vizet.

A vége felé kifejezettem csendben úsztam már, csak a nyakam mellett csordogáló vizet hallottam. Ez a "lazac" élmény csak ritkán adatik meg, becsüljük meg!